Nem könnyű repülőgép-katasztrófát túlélő gyereknek lenni. Főleg, ha a rejtélyes eset után még különleges képességekre is szert tesznek. Megmagyarázhatatlan véletlen, isteni csoda vagy egy földönkívüli beavatkozás eredménye? Esetleg ők maguk lennének az apokalipszis megelevenedő lovasai, akik eljöttek, hogy romba döntsék a világot – mint ahogyan azt egyes vallási fanatikusok gondolják?! A fokvárosi írónő misztikus hangulatú thriller-kötetéből minden kidül, vagyis majdnem…

A hármak című regényével az angliai születésű Sarah Lotz nevét egy csapásra megismerte a világ, bár a jelenleg Dél-Afrikában élő írónőnek koránt sem ez az első próbálkozása. S. L. Grey álnév alatt már írt urban horror történetet, sőt lányával együtt egy egész zombi-könyvsorozatot is megjelentettek (Deadlands), ám azt még kevesebben tudják, hogy könyvkritikák és forgatókönyvek mellett, Helena S. Paige-ként erotikus regények is kerültek ki a kezei alól.

A borító tanúsága szerint alig 30 oldalnál tartott, amikor egy neves kiadó szinte azonnal lecsapott a készülő regényre, és hatszámjegyű összeggel honorálta azt. De nem csak ezért szereztem be, hanem mert baromi kíváncsi voltam, milyen is egy igazán jól megírt kortárs apokaliptikus thriller.

Maga az alapszituációs elég tragikus: az utólag Fekete Csütörtöknek keresztelt napon négy repülőgép zuhan le a Föld négy különböző pontján, majdnem egyszerre. Csodával határos módon három kisgyerek túléli a katasztrófát, illetve van még egy amerikai hölgy, aki közvetlenül a halála előtt lelkipásztorának küldött egy rejtélyes sms-t – de ezenkívül csak találgatnak az eseményekkel kapcsolatban. A későbbiekben viszont látni fogjuk, hogy ebből a misztikus üzenetből kiindulva, az emberi természetnek köszönhetően hogyan és miként válik a kezdetben csak hatalmas vallási hisztériából egy merőben tragikus végkifejlet…

Mielőtt még rátérnék a regény konkrét fejtegetésére, mindenképpen meg szeretném jegyezni, mennyire stílusos lett a külcsíny; vagyis a letisztult, sötét borító, és az ugyancsak fekete lapszélek. De nem kevésbé dicsérendő a fejezetek vizuális megjelenítése, illetve a betűtípusok.

A frappánsan eltalált kezdés után a 2012-ben játszódó regény misztikus szálai ugyanolyan módon bontakoznak ki, ahogy azt már a kiváló World War Z-ben is tapasztalhattuk. Vagyis a narráció egyfajta komplex dokumentum-kötetként funkcionál, és rengeteg forrást felhasználva, aprólékosan és részletesen, ámde kronológiailag korrekt módon felépítve próbálja meg elmesélni a történteket, sokféle szemszögből láttatva, különféle véleményeket ütköztetve. Narráció szempontjából releváns emberekkel (családtagokkal, ismerősökkel, hozzátartozókkal, szakértőkkel stb.) folytatott beszélgetések, skype-interjúk, valamint chat formájában tárul elénk az amúgy is komplex történet, amitől csak még realisztikusabbnak hat.

Mindez eddig tehát egy kiválóan kidolgozott koncepció, ami egyben szórakoztat, izgalmas és elgondolkodtató, csak hát valami mégsem stimmel. Méghozzá a vége. Ugyanis az írónő egy katartikus végpont vagy valamiféle csattanó helyett egész egyszerűen úgy zárja le a történetet, hogy alig mond el valamit. Pár dologra ugyan rávilágít, de hiányérzetünk bőven marad.

Nyilván azért volt bátorsága ezt tenni velünk, ugyanis jövőre ígéri a folytatást (A negyedik nap), és oda is kell a puskapor. Kár érte, pedig egy ilyen kaliberű, iszonyat igényesen megírt, az emberi természetet és a vallási fanatizmus mibenlétét is egyaránt boncolgató thriller (önmagában is) megérdemelt volna egy hatásos lezárást.

Értékelés: 9/10

eyescream