„Amikor hazamegyünk és bezárjuk az ajtót, előszeretettel gondoljuk, hogy kizártuk a bajt…a jó horrortörténet azonban azt susogja, hogy nem a világot zártuk ki; hanem bezártuk magunkat…velük együtt.”

A Rolf család nyugalmat keres a nyári szünetre, ezért a nagyváros forgatagából vidékre menekülnének. Találnak is egy gyönyörű, bár kissé lelakott, kopott neoklasszikus, 19. századi kaliforniai kúriát, amit egy testvérpár ad ki, feltűnően olcsón. A családfőnek, Bennek (Oliver Reed) nem is tetszik, nem érzi komfortosnak, ráadásul buktatót érez a jutányos ár mögött. Viszont neje, Marian (Karen Black) beleszeret, szinte elsőre otthonaként tekint rá, és fiuk (Lee Montgomery) sem tiltakozik. A szerződés megköttetik, egyetlen apró záradékkal, hogy az emeleti szobába zárkózott édesanya marad, az ételt is elég mindig csak az ajtó elé lerakni, amúgy látni sem fogják az asszonyságot.

A hagyományos kísértetházas-formula elindul: Ben gyermekkori rémálma visszatér és egyre furcsább viselkedésre készteti, Marian álmodozóbbá, a sűrűsödő balesetek hatására pedig a ház napról napra egyre szebbé és újabbá válik

Robert Marasco regényében ugyan nem szerepel, de a moziváltozat meghatározó, sőt talán legfélelmetesebb pontja, Ben rémálmai, ahol egy kaján vigyorú, keménykalapos sofőr jelenik meg. A rendező, Dan Curtis gyerekkori élményén alapul, az édesanyja temetésén látta a sofőrt nevetgélni a ravatalozó mellett… A forgatás a Dunsmuir House-ban zajlott. Ez volt az első filmes „munkája” a villának, utána a Phantasm, Elbaltázott nászéjszaka vagy a James Bond Halálvágta is igénybe vette szolgálatait.

Minden tekintetben archetipikus szellemházas történet, ráadásul az évek, csúnyán elszálltak felette. Minden mozzanata ismerős (James Wan is ebből táplálkozik), de ma már a megoldásai anakronisztikusnak hatnak. Stephen Kingre – alapvetően a regény – erősen hatott a Ragyogás megírásakor, érdemes Oliver Reed karakterét összehasonlítani Jack Torrancéval. Nem rossz, de 1976-ban már nem számított újnak a zsáneren belül, tehát stílusteremtőként nem lehet rá tekinteni, önmagában pedig lassú tempójú, átlagos film, ami a családi lét fenntartásának buktatóival próbál némi mélységet kicsikarni, több-kevesebb sikerrel.

Értékelés: 6/10

Miskei

Az idézetek Müller Bernadett és Totth Benedek fordításában Stephen King: Danse Macabre című írásából származnak.