Milyen lehet az a film, aminek még a címébe is ilyen pusztító szóviccet csempésztek az alkotók?
Hát zseniális, mi más. A Shaun of the Dead (magyarul Haláli hullák hajnala, közel sem adja vissza az eredeti dawn-shaun rímpárt) nem zombis komédia, mint a Zombieland, hanem bevallottan a Romero-féle zombiszériát kifigurázó szatíra, ami kifejezetten okos módon világít rá a zombifilmek tipikus kliséinek hülyeségeire, úgy, hogy közben magában is élvezhető.

A 2004-es, Edgar Wright rendezte zombifilmről Vesebeteg kolléga már írt egy ismertetőt, olvassátok el azt is!

Kezdjük a helyszínnel, ugyanis a zombiklisék Amerikája helyett itt Nagy Britanniában járunk, maguk a rendezők és a színészek is britek, és itt a brit humortól viszolygók már sejthetik is, hogy ez a film nem nekik való lesz.

A főszereplőnk Shaun, a legtöketlenebb hős valaha. Gondjai vannak a szobatársával, a legjobb barátjával, az anyjával, a nevelőapjával, kidobja a csaja, és a melója se fényes; szinte kínos látni az életét. A legjobb barátja, Ed pedig a zombifilmekben rendszerint felbukkanó bicskanyitogatóan buta és bunkó karakter, de itt a klisékkel ellentétben nem katonai vezető (mint a Holtak napjában) vagy motoros banda tagja (mint a Holtak hajnalában), vagyis nem olyasvalaki, akinek tényleg hatalma van, csak egy elhízott senki, kifigurázva ezzel ezt a karaktertípust.

A zombivírus elterjedése után, amit egyébként két teljes napig észre sem vesznek a főszereplőink, mert olyan másnaposak, elindulnak megmenteni Shaun volt barátnőjét, figyelmen kívül hagyva azt az egyszerű tényt, hogy a nő valószínűleg nagyobb biztonságban lett volna a saját bezárt lakásában, mint két szociális analfabétával. Aztán Shaun szüleiért mennek, mintha a többi karakternek nem lenne családja, majd immár csapatként egy biztonságos helyet keresnek, mintha a szülők házában nem találtak volna ilyet. A megszámlálhatatlan logikátlan döntésnek egyetlen oka van: Ed olyan helyen akarja átvészelni a világvégét, ahol lehet cigizni…

A zombik ábrázolásával is a Romero-filmeknek állítanak görbe tükröt. Annak ellenére, hogy többször látjuk őket ablakokat bezúzni, elfelejtik ezt a képességüket, amikor a cselekmény úgy kívánja, és csak hangulatfestő módon tapogatják az ablakot. Lassan mozognak, olyannyira, hogy Shaun egy kritikus jelenetben el is tud futni előlük, ennek ellénre, akinek a forgatókönyvíró szerint meg kell halnia, azt utolérik.
A zombifilmek tipikus heroikus karaktere is terítékre kerül, ő Yvonne, Shaun egyik munkatársa, aki ugyan úgy csapatot szervezett, mint a főszereplőnk, sőt, a fináléban bebizonyítja, hogy mennyire kompetens, mégsem ő a film fókusza.
A szatíra olyan mélységekig hatol, hogy a zombik metaforikusságát is kifigurázza a film. Közhely, hogy a Holtak hajnalában, ami nagyrészt egy plázában játszódik, a zombik a fogyasztói társadalmat jelképezik, de az nem ennyire nyílt titok, hogy Romero filmszériájának többi tagjában hogy alakul a dolog. Az Élőholtak éjszakájában, ami egy régi ültetvényes házban játszódik, a konzervativizmust szimbolizálják, a Holtak napjában, ahol a helyszín egy katonai komplexum, pedig az erőszakot. Ez a metaforikusság nem csak Romero filmjeiben van jelen, a Zombielandben (a finálé egy vidámparkban játszódik) az olcsó és igénytelen szórakozást testesítik meg, a World War Z-ben pedig (ha a címéből nem lenne egyértelmű) a háborút, és a sor folytatható. És hogy mit jelentenek az élőholtak a Shaun-ban? Az alkoholizmust! Ha megfigyelitek, több szereplő is részegeknek gondolja a fertőzötteket, a film nagyjelenete pedig egy kocsmában játszódik.

A film persze nem hibátlan, vannak poénok, amiken az én ízlésemhez képest kicsit túl sokáig lovagolnak, és bizonyos haláljelenetek a szatíra műfajához képest túl komolyra sikerültek, de ezzel együtt is egy kifejezetten jó filmről beszélünk, amit (majdnem) az elejétől a végéig végigröhögsz, ha láttad a Romero-filmeket. Ha pedig nem láttad, akkor is egy kellemes zomkom (ki gondolta volna, hogy külön szót találtak ki a zombikomédiára?).

Értékelés: 8/10    

Annie