Remek szórakozásnak ígérkezett a Cloverfield-franchise újabb része, amely a korábbi sikerfilmmel ellentétben ezúttal nem found footage-stílusban készült és jellegét tekintve is inkább dráma, sci-fi, mintsem véresen kemény horror. A történet esetünkben azonban sokkal érdekesebb, hiszen itt az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság a történet mozgatórugója, nem pedig a szörnyek.

A fiatal Michelle autóbalesetet szenved, és egy teljesen ismeretlen helyen ébred. Megmentője, Howard hihetetlen sztorival áll elő: a lány nem hagyhatja el a föld alatti bunkert, odakint ugyanis mindennek vége, a világ elpusztult, a levegő pedig mérgezett. Hogy pontosan mi is történt, azt még a férfi sem tudja, és gyanús viselkedése miatt Michelle nem is biztos benne, hogy a világ, amelyet csak ablakon keresztül lát, valóban nem létezik már.

Kifogástalan stábot sikerült összeállítani a filmhez, hiszen John Goodman mindannyiunk gyerekkorának egyik közkedvelt színésze, ahogyan Mary Elizabeth Winstead szépségét is láthattuk már néhány darabban. A magasan lévő kíváncsisági faktort pedig még tovább emelte J.J. Abrams személye, akinek közreműködésével én még közepes alkotást nem láttam, valami vagy nagyon tetszett és imádtam (Lost) vagy pedig egyáltalán nem szimpatizáltam vele (Super 8).

Ennek megfelelően a többségében cselekményszegény, karakter- és párbeszédorientált történéseket remekül oldják meg a színészek, amely elengedhetetlen a magas élvezeti érzékhez. Goodman tökéletesen hozza az elvártakat, de John Gallagher és Mary Elizabeth Winstead is remekül egészítik ki egymást. A film egyébként bátran mer újat húzni az utolsó percekre, amely vakmerő lépésnek tűnik, és alighanem sok nézőt el is veszít itt a mű, hiszen a játékidő nagy részében megszokott ütem hirtelen teljesen megváltozik és a Cloverfield Lane egy új köntösbe öltözve szórakoztat. Habár én alapvetően szeretem a misztikus befejezéseket és a megválaszolatlan kérdéseket, ennek a darabnak jól állt a kérdőjelek kiegyenesítése, így ugyanis a karaktereink egyes döntéseiről is mondhatunk hiteles véleményt és ítéletet.

Hiába némely stábtagok egyezése és az egyértelmű filmcím, a készítők korán leszögezték, ez bizony nem a Cloverfield 2, sem a szörnyek, sem a szereplők nem “jöttek át” a korábbi horrorból, kizárólag ihletésül szolgált a Cloverfield Lane elkészítéséhez.

Összességében nagyon szórakoztató, élvezetes filmet láthattunk, amely a stílusváltást is képes volt túlélni. A játékidő nagy részében mi magunk is gondolkodóvá válunk, keressük az apró jeleket, rakjuk össze a puzzle-t, együtt töprengünk Michelle-lel, a végén pedig ítéletet is mondhatunk tettei felett. A befejezés pedig J.J. Abramstől talán nem is szokatlan, de nekem tetszett (az asszonynak nem, no, de ízlések és pofonok 🙂 )

Az év eddigi egyik legjobb filmje, remek kikapcsolódás, élvezetes darab, ajánlom mindenkinek!

Értékelés: 8/10

(Varin)