A CLAMP és az Production I.G gyönyörű látványvilággal elhozta nekünk a Blood: the Last Vampire-ből megismert Saya fiatalkori kalandjait, a Blood-C-t. Milyen volt a lány, mielőtt chiropteranokra kezdett el vadászni? Vajon boldog gyermekkora volt? Ha ezekre a kérdésekre keresed a választ … kérlek kerüld el a sorozatot, ez nem egy szokványos tinihorror!

“Evil doesn’t always seep out. It’s possible to hide it if you’re careful and skilled.”

„A gonosz szándék nem mindig feltűnő. Könnyen elrejthető, ha valaki elég körültekintő és ügyes.” /szerk. ford./

Saya Kisaragi egy kedves és csinos fiatal tini lány. Hosszú fekete haját két aranyos copfba fogva hordja, az iskola fekete-vörös egyenruháját viseli, szexi miniszoknyában mászkál, hiszen ez az elvárás a japán animékben. Apja, Tadayoshi Kisaragi a helyi szentély papja. A lány lelkiismeretesen segít neki reggelente és sosem mulasztja el, hogy spirituális énjén túl a dojoban testét is eddze. Kimondottan ügyetlen lány, folyton elbotlik valamiben, mert könnyű elterelni a figyelmét. Nem is csoda, ha folyton elkésik az iskolából, hiszen az élet olyan akadályokat gördít elé, hogy idős néniket kell átsegítenie az utcán, egy édes kis kutyust kell megsimogatnia, szegényeket istápolnia vagy egyszerűen csak elénekelget magában és megfeledkezik az időről. Szóval egy teljesen átlagos fiatal nő Saya. Nappal suliba jár, délután barátaival lóg, sosem szalasztja el, hogy beülhessen egy-egy finom kávéra és mályvacukorra a család legjobb barátjához, Fumito Nanaharahoz. A férfi sokat segít nekik, amióta a lány anyja eltávozott. Mivel sem apa, sem lánya nem tud főzni, így Fumito tanítja Sayat, megvendégeli őket, sőt még uzsonnát is csomagol neki. Tehát nagyon vidám életet él a lány és rengeteget álmodozik. Még arra is jut ideje, hogy éjjelente magához vegye a templom megszentelt kardját, amelyet anyjától örökölt, és megvédje a városkát a Furukimonoktól (ősi korok gyermekei). Tadayoshi kitanította ugyan lányát, de tisztában van vele, hogy a fiatal Sayának még rengeteget kell tanulnia, hogy anyja nyomdokaiba léphessen.

A Blood-C főcímdala a Dustz nevű jrock banda Spiral című száma

Nene és Nono Motoe életvidám ikerlányok. Rengeteget álmodoznak fiúkról és szeretik a romantikát. Kedvenc játékuk, hogy – hangsúlyt adva szavaiknak – egyszerre szólalnak meg.
Yūka Amino Saya egyik legjobb barátja, folyton együtt ebédelnek. Olyan számára, mint egy pótanyuka, hiszen leszidja, ha késik és próbálja rávenni, hogy ne legyen olyan naiv, ne álmodozzon annyit.
Itsuki Tomofusa az osztályelnök. A fiú titkon szerelmes Sayába, de a lány ebből semmit sem sejt.
Shinichirō Tokizane a fiatal hölgy másik titokzatos hódolója. Visszahúzódónak ismerjük meg, de látszik, hogy különös érdeklődéssel figyeli Saya ténykedését. Vajon összeszedi bátorságát és szerelmet vall a lánynak?
Kanako Tsutsutori az osztályfőnök. Ő is nagyon kedves, pozitív energiát sugároz magából és folyton mosolyog. Valahogy megnyugtat bennünket Saya egy-egy kalandja után is.

Egy teljesen átlagos kisvárosban vagyunk, a gyerekek gimibe járnak, éjjelente ugyan nyoma vész egy-két embernek, de EZEN senki sem aggódik igazán. Néha egy rendőr megjelenik és elmondja, hogy eltűnt például a pék, de meg is nyugtat mindenkit, hogy nincs ok az aggodalomra, csak vigyázzanak magukra a tinédzserek. Idilli kép, vidám lakók, finom kávé, édes mályvacukor. Mi másra is vágyhatna egy lány az ő korában?

Tsutomu Mizushima a CLAMP egyik legismertebb rendezője. Nanase Ohkawa felelt az egész projektért, melyet a Production I.G-vel közösen készítettek. Ezek a nevek és a két csoport gyakorlatilag borítékolja a sikert. A CLAMP-ről köztudott, hogy igényes, gyönyörű és egyedi rajzokat használnak. Védjegy ez, miként a Ghibli karakterei is könnyedén kiszúrhatóak. Olyan gyönyörű munkákat tudhat maga mögött e páros, mint az xxxHOLiC és a Tsubasa, RESERVoir CHRoNiCLE. Tsutomu Mizushima munkásságához kapcsolódik az Another című sorozat is.
Aki látta már a Blood: The Last Vampire című filmet, az talán elszomorodna és le is kapcsolná a bevezető képsorok után ezt a sorozatot. Úgy tűnik ugyanis, hogy ez a Saya, nem az a Saya, akit vártunk. Persze, ha eljő az éj kardot ragad és – vámpírok helyett ugyan – démonokat gyilkolászik, de valahogy valami nem stimmel ezzel a képpel.
Viszont azok, akik a franchise legsikeresebb anime sorozatát, a Blood + -t már végigizgulták, azoknak annyira nem lesz szokatlan az első ránézésre tipikus tini lánynak tűnő Saya karaktere. Ettől függetlenül – valljuk be – kemény fába vágta a fejszéjét a stúdió, amikor egy alternatív világba kalauzolt el bennünket.
Ellenben aki még ennél is jobban ismeri a háttereket és esetleg a mangát is olvasta, az tudhatja, hogy a Blood-hoz igencsak sok történet kapcsolódik. Az eredeti történet Mamoru Oshii munkája, a 2000-ben megjelent Blood: The Last Vampire. Ezt követte 2005-ben a Blood+, Asuka Katsura műve, mely Saya és testvére, Diva karakterére koncentrál és bővebben bemutatja nekünk a lány hátterét, múltját. A 2006-os Blood+ Adagio és Blood+ Kowloon Nights Haji és Saya viszonyát mutatja be nekünk és közös múltbéli kalandjaikat.
Ez az anime sorozat pedig a Blood-C eseményeivel ismertet meg bennünk, mely valóban egy alternatív világnak tűnik a megismert karakterhez képest. Nanase Ohkawa az alkotója a mangának, így nem is csoda, hogy ennyire zseniálisra sikeredett az adaptáció is.

Látszólag minden ellentétes a megszokott Saya karakterével kapcsolatban. Persze az éjszakai vadászatok alkalmával megvillan a megszokott hangulat, de nappal mindenki szokatlanul nyugodtan viselkedik. Túlságosan is idilli minden, nagyon erős a kontraszt és ez a lányt is zavarni kezdi. Hamarosan rá kell ébrednie, hogy vannak dolgok, amelyek nem stimmelnek. És ezen nem csak azt értem, hogy osztálytársai hullani kezdenek, mint a legyek. Nem is azt, hogy a tanárnő ezeket szinte sztoikus nyugodtsággal tűri (végülis elképzelhető, hogy csak nem akar pánikot kelteni a gyerekben). Nyilván kicsit gyanús az a kutyus is, amely lépten-nyomon felbukkan a lány mellett és egy idő után elkezd Sayahoz beszélni. De hát ez egy ilyen világ, ha vannak ősi korok gyermekei, miért ne lennének beszélő állatok is? Valahonnan mégis ismerős a kutya Sayának. Ugyan nem tud rájönni, mi az, ami ennyire zavarba hozza az eseményekkel kapcsolatban.
Valami rejtőzhet a támadások mögött, és ahhoz, hogy kiderítse, vissza kell emlékeznie, kinek is tett ígéretet, kivel is beszélgetett a múltban, kivel kötött valamilyen fogadást és ki is volt az anyukája.

Akit esetleg még ez sem győzött volna meg, hogy ennek köze lenne bármiféle horrorhoz is, azzal örömmel tudatom, hogy a Blood-C egyik jelenetsorozatát beválogatták minden idők leggore-abb, legvéresebb, legbrutálisabb kivégzései közé. Olyan kegyetlenül naturalista ábrázolások szerepelnek ezen a listán, mint a Ninja Scroll és a Gantz jelenetei. Szóval érdemes végignézni, itt is valami egészen borzalmas zajlik a háttérben!

Értékelés: 8,5/10

Spoilerezés nélkül ugranék át a Blood-C történetét lezáró filmre, a The Last Dark-ra mely néhány évvel a sorozat után játszódik és meglepően ismerős képsorokkal indít azok számára, akik az eredeti 2000-es művet is látták.
Saya ismét egy nagyvárosba tévedt és vámpírokra vadászik. Azonban ezt egy olyan helyen, ahol rengeteg ember él, viszonylag nehéz feltűnés nélkül elvégeznie. Nem is csoda, hogy meglátják, amint a házakon keresztül üldözve végül leterít egy szörnyeteget. Meglepetésére azonban nem annyira ijednek meg tőle a szemtanúk, mintsem felismerik és nevén szólítják. A helyszínről végül velük távozik a lány és kiderül, hogy a fiúk is az ősi korok gyermekeire, a vámpírokra vadásznak.

Visszatérünk tehát az ismerős vonalra és – eleinte – nehéz összeegyeztetnünk Saya viselkedését a megismert életvidám lányéval (a kulcs persze a sorozat végjátékában van). Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a Saya könnyedén barátságot köt a társasággal, amivel összehozta a sors, de legalább információforrásként tekint rájuk és hozzájuk csapódik. Még több titkot tudhatunk meg a sorozatban kiderült háttérben rejtőző eseményekről, sőt még a Blood +-szal is találhatunk összefüggéseket.

Méltó lezárása a Blood-C szériának, pontosa annyi elvarrott szál van a történetben, amennyire szükség van és – szerencsére – nem szájbarágós. Nagyon szépen felépített cselekményszálak, a múltak, hátterek, szándékok, csavarok gyönyörűen ülnek és sikerül meglepetést okozniuk. A szemfülesek kiszúrhatnak keresztutalásokat is a CLAMP egyéb sorozataiból (csak egyet árulok el: Mokona figurája a homokóra Mana – a hackerlány – gépén).

A Blood-C: The Last Dark-ot ezúttal Naoyoshi Shiotani rendezte, az író viszont szintén Nanase Ohkawa volt és a karakterdizájnért Kazuchika Kise felelt. Ezért nem is lepődtünk meg annyira a film sikerén sem. Hiszen Naoyoshi Shiotani rendezte a Blood + szériát és a Blood: The Last Vampiret is!!! Kazuchika Kise pedig olyan projektek kialakításában vett részt, mint az xxxHOLiC, a Vampire Hunter D: Bloodlust, a Rurouni Kenshin sorozata, a Neon Genesis Evangelion, a Ghost in the Shell franchise – és természetesen az egész Blood-vonal elkészítésében is valamilyen szerepet betöltött.

Értékelés: 10/10

Nem is szaporítanám tovább a szót, ennyi ajánlótól szerintem mindenkinek megjött a kedve hozzá, aki szereti a vámpírokat, aki kedveli a dark világot, aki a noir stílus szerelmese, aki CLAMP rajongója vagy csak horrorfan.

Smaragd Sárkány