Mi a közös a kínai vízcseppes kínzásban és a bambusszal való felnyársaltatásban, azon kívül, hogy mindkettő elképesztően beteg és a maga nemében kifejezetten érdekes? Hogy ezt is a kedvenc sorozatom, a MythBusters egyik epizódjában láttam először, valamint ez is ázsiai gyökerekkel bír. Remélem, mindenki látta az aktuális részt, de aki nem, az most tanulhat némi kreatív kegyetlenkedést. A cikk utolsó felében bónuszként pedig még le is kapjuk a tíz körméről a delikvenseket.

Nos, a bambuszról köztudott, hogy igen strapabíró növény, nem véletlenül készítenek belőle hangszert, tutajt vagy kisebb házakat is. Keménysége mellett kifejezetten gyorsan is nő, naponta akár 5-10 centit is. Ez pedig felhasználhatóvá tette a bambuszt különböző kínzások végrehajtásához, ahogyan az lenni szokott, olykor valós, olykor koholt vádak alapján. Lássuk, hogyan!

A bűnöst lekötözték egy függőágyra vagy valami puhább borítású fekvőhelyre, pontosan egy növésben lévő, kellőképpen kihegyezett bambuszrúd fölé. És innentől természetesen az idő mindent megoldott. A bambusz elképesztő keménysége simán átszakította a bőrt, átment a belső szerveken és tulajdonképpen áthatolva az egész emberi testen, kinőtt az addigra már halott ember mellkasán. Persze ez nem mindig ment végbe egyik napról a másikra, a lassabban növő fajtáknál rosszabb esetben egy hétig is szenvedett az áldozat, a bambusz milliméterről milliméterre hatolt egyre beljebb, a “páciens” pedig minden mozdulattal óriási fájdalmakat kellett elszenvedjen. A kínzás teljessé tétele érdekében  a kínzottat természetesen etették-itatták, nehogy véletlenül ne a bambusz okozza a vesztét.

Ezzel a módszerrel előszeretettel éltek egészen a 19-20. századig, olyannyira, hogy még a második világháborúban is kínoztak amerikai katonákat a japánok. De feljegyzések szerint Malajziában, Sziámban, Sri Lankán és Indiában is szerették így kínozni embertársaikat.

Aki nem látta a Masters of Horror első évadának utolsó, sok helyen betiltott epizódját, az egyrészt szerencsés embernek vallhatja magát, másrészt pedig lehet, hogy nem is tud arról, mennyire  kreatívan lehet valakit kínozni, például az érzékeny pontok, így a körömágy szurkálásával. A Takashi Miike által rendezett Imprintben ezt is megtudhatjuk, habár ott szegény áldozat tűket kap a körömágyába, nem pedig bambuszt.

A bambusz kellően kihegyezve a köröm alá is beszúrható, amely állítólag embertelen kínokkal jár, a test egyik legérzékenyebb pontja ugyanis a körömágy. Használatához először csipesszel leszedték a körmöt, amely önmagában is elviselhetetlen fájdalmat jelentett, majd következett a tűéles bambusz, amelyet nem csak beszúrtak a köröm helyére, de ott is hagyták órákig.

Alkalmazását a 15-16. századra datálják elsősorban, állítólag azokon, akiket a Sátánnal való szövetségkötéssel vádoltak. Néhány perc után persze mindenki bevallott mindent, amit csak fogva tartóik hallani akartak. A körömmel kapcsolatos különböző kínzásokat egyébként mindmáig alkalmazzák, így ne lepődjünk meg, ha a filmvásznon is gyakorta visszaköszön valamilyen formában.

I. rész: Kínai vízcseppes kínzás

II. rész: Ételekkel, italokkal kapcsolatos kegyetlenségek

III. rész: Rovarokkal élve megetetés

IV. rész: Kínai harang

(Varin)