Az első Horror-Mirror Blogra írt kritikám… No, de nem ezért ráz ki a mai napig ettől a filmtől a hideg. Biztosan mindenkinek vannak olyan kedvencei, amelyek óriási hatással voltak rá, de egyszerűen nem vitte rá a lélek, hogy többször megnézze, éppen annak témája, képi világa, hangulata, komolysága miatt. Na, ezeknél a filmeknél jelenthetjük ki bátran, hogy elérték a céljukat, hatottak ránk. Nem tagadom, nekem ez a Megan is Missing volt. 2012 nyarán láttam először és utoljára Michael Goi filmjét, de most ismét nekifeküdtem.

Sokat gondolkodtam már azon, hogy mi tesz egy horrort félelmetessé. A kibelezések, idétlen jump scare-ek rám nincsenek semmilyen hatással, előbbitől nem borzadok el, utóbbi csak bosszant, mintsem szórakoztat. Ha két dolgot kéne kiemelnem, az egyik az ismeretlentől való félelem, a másik pedig az emberközeliség, az életszerű ábrázolás lenne. A Megan is Missing attól lesz tökéletes, hogy mindkét elem megvan benne.

A történet középpontjában a 14 éves Megan és Amy állnak, akik élik a fiatalok szokásos, olykor kegyetlen életét. Megan a nagyszájú, népszerű, laza csaj, míg Amy a tökéletes ellentéte. A manapság oly’ divatos internetes társkeresés révén ismerkedik meg Megan egy Josh nevű deszkás sráccal, aki hamar az ujja köré csavarja a naiv tinit. Ám megbeszélt találkozójukat követően Megan nem ad magáról életjelet, így a hatóságok hamar elkezdenek nyomozni az ügyben.

A cselekmény egy igen erőteljes és rendkívül eltúlzott kritikával él a fiatalok felé. Habár kétségtelenül nagy problémát jelent a tinik körében az alkohol- és drogfogyasztás, valamint az úgynevezett cyberbulliing, talán a 14-15 évesek körében ez annyira még nincs jelen, mint ahogy Michael Goi rendező elénk tárja. A felvezetés tehát habár kissé nehezen komolyan vehető, mégis rávilágít arra, miért is nehéz manapság a fiatalok élete, hogyan teszi tönkre őket a megfelelési kényszer egymásnak és maguknak. Ezen kívül is van hibája a Megan is Missingnek, de én butaságnak tartanám a két fiatal lányszínészt különösen negatív jelzőkkel illetni a színészi játék miatt.

Az eltűnés körülményeinek kivizsgálása, valamint a nyomozás alapvetően egy visszafogott, lassabb hangulatot ad a filmnek, amelyből aztán egyik pillanatról a másikba ugrunk után a film végi 22 perces őrülethez. Ez tényleg kizárólag felnőtteknek ajánlott, a naturalista megjelenítést, a kegyetlenséget és az utolsó pár perc drámáját felvonultató képsorok ugyanis az edzett horrorfanatikusok számára is megterhelőek lehetnek.

A mű alapvetően found footage-stílusban készült, így mobiltelefonok, kamera archív felvételeit látjuk, valamint televíziós műsorok révén értesülünk a nyomozás aktuális állásáról, de a képi megjelenítés a legtöbb esetben statikus, így a kézikamerás stílus ellen elsőként felrótt kritika nem érvényesül, nincsenek meg az idegesítő rángások, rázkódások.

Az American Horror Storyban és a Salem című sorozatban is dolgozó (főleg fotósként) Michael Goi-nak ez volt az első igazán nívós rendezése, és azóta is csak három AHS-epizódban vállalt rendezői szerepet. Ennek ellenére bizony a Megan is Missing egy profin elkészített, elképesztően hatásvadász, ám éppen emiatt hatásos film is. Valóságalapja miatt megrázkódtató, az embert csontig hatolóan megérinti és elborzasztja, mondanivalója pedig tiszta és egyértelmű. Talán nem is véletlen, hogy több országban betiltották a vetítését. Rám második megtekintésre is komoly hatással volt, így jó szívvel tényleg csak azoknak ajánlanám, akik edzettek már a pszicho-horrorok világában, és nem félnek berakni egy rajzfilmet vagy vígjátékot a Megan után, hogy lenyugtassák lelküket.

Értékelés: 9/10

(Varin)