Jópár éves horror-rajongásom ellenére viszonylag kevés olyan művet tudnék felsorolni, amelyek elérték azt a hatást, hogy akár napokkal később is a film hátterén, mondanivalóján agyaltam. Természetesen, bizonyos mértékben szubjektív, hogy kit mi sarkall gondolkodásra, így ennek kifejtésétől inkább el is tekintenék, talán majd egy külön, erről szóló cikkben lehetne ezt a témát boncolgatni. Visszakanyarodva az eredeti mondandóra, a Poughkeepsie Tapes-nek sikerült elérnie azt a színvonalat, ami miatt számomra a fent említett kategóriába sorolható.
De, hogy az elején kezdjük, tekintsük át körvonalakban, miről is szól a film. A Poughkeepsie Tapes (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért PT) egy áldokumentarista alkotás, amelynek témája egy sorozatgyilkos utáni nyomozás átfogó bemutatása. Az áldokumentarista stílus elemeit olyan jól sikerült a készítőknek megvalósítani, hogy a laikus néző számára akár teljes mértékben hiteles is lehet, olyan hatást kelt, mintha egy, a Discovery Channelen, késő esti órákban leadott műsort nézne. A közel másfél órás cselekmény párhuzamosan mutatja be a gyilkos utáni nyomozás fázisait, kronológiai sorrendben, valamint részleteket az elkövető lakásán talált több száz videófelvételből.
Itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amitől a PT véleményem szerint színvonalban nagyon sok, hasonló témakört feldolgozó művet maga mögött hagy. A felvételek a gyilkos kamerájából valók, amellyel rögzítette tetteit, a tervezéstől egészen a megvalósításig. A felvételek meglehetősen életszerűre sikerültek, a rázkódó, néha szemcsés, zavaros képsorokból van, hogy úgy kell kihámozni, hogy éppen mi történik. Bár kifejezetten véres jelenetsorok nincsenek, a gyilkos által az áldozatokra gyakorolt brutális pszichikai terror felér – ha nem tesz túl egy olyan jeleneten, ahol röpülnek a végtagok és a belek.
A PT-t hiteles ábrázolásmódja teszi egyedülálló alkotássá, amely realizmusával éri el a kívánt hatást. Természetesen a sikeres fogadtatást lehetővé teszi korunk egyfajta furcsa, rajongássá fokozódott érdeklődése a sorozatgyilkosok iránt. Ha jobban belegondolunk, a XXI. századra a Föld országainak jelentős hányadában évtizedek óta nem volt semmilyen háborús cselekmény, az ilyen mértékű erőszaknak pedig szinte csak és kizárólag a mozivásznon, a TV-ben, vagy különféle játékprogramok világában lehet szemtanúja egy átlagember. A sorozatgyilkosok így kaphattak ekkora rivaldafényt, hiszen ők az egyetlen közvetítői a modernizált, hellyel-közzel békés városok lakói számára egy olyan letűnt világnak, amikor a gyilkosság az emberek hétköznapjainak része volt.
Az emberélet kioltása néhány évszázaddal, évezreddel, sokkal elfogadottabb cselekedet volt, abban a közegben pedig azok, akik saját torz lelkiviláguk részeként, motiváció nélkül, kedvtelésből öltek, jóval kevésbé voltak feltűnőek. Ilyen emberek mindig voltak, vannak és lesznek, a különbség csupán, hogy a modern-szocializált társadalom számára sokkolóbban hatnak, hiszen jóval védtelenebb az átlagember egy ilyen támadás esetén manapság. A PT pedig nagyon is reálisan ábrázol egy ilyen helyzetet, a gyilkos pedig szintén eltér a szórakoztató regények hasábjain leírt, és a sokak által elképzelt, Ted Bundy-féle sármos, intelligens, jól öltözött, megnyerő gyilkostól.
Oldalakon keresztül lehetne még a témát boncolgatni, de összességébe véve a PT az egyik legkiemelkedőbb alkotás a sorozatgyilkos-témában, mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Értékelés: 9/10
Kinek ajánljuk: Annak, aki kedveli a naturalista-realista ábrázolásmódot, és megfelelően jók az idegei mindehhez.
(Absvrd)
Nemrég kicsit bővebben megnéztem és két véleményem van vele kapcsolatban. Az egyik, hogy nagyon hatásos film, valóban nagyon drasztikus szembesülni egy ilyen cselekménysorozattal, de egyszer-kétszer nem árt szembesülni azzal, hogy ilyen is van, mert bár fiktív a történet egyes részek a valóságból származnak, tehát külön-külön megtörténtek. A másik, hogy látszik, hogy ez mégiscsak egy szokásos hatásvadász horrorfilm: miért hagyná a gyilkos a teljes életművét és rabszolgáját a zsarukra, hogy azok megnézzék és kielemezzék, ezzel is nagy esélyt adva, hogy rájöjjenek a személyére, már csak amiatt is, mert ez az egész dolog múltidőben zajlik, ennyi bizonyítékkal pedig már rég kellett volna találniuk valamilyen nyomot, hacsak nem a horrorokban megszokott és ma már unalmas “emberfeletti gyilkos” karakterét kelti életre. A videón szereplő kocsi, a bemószerolt zsaru esete mind nyomozati alapot adhatnak: Kinek van olyan kocsija? Hogy férhetett a bűnbak zsaru közelébe, hogy bemárthassa odacsempészett bizonyítékokkal, egyáltalán miért pont őrá kente?! És ha már kiderült, hogy ártatlanul végezték ki nem mentek volna rá kétszer olyan nagy elánnal a nyomozásra?! Az is sántít, hogy a rabszolgáját a zsarukra hagyja, de miután az öngyilkos lesz, elviszi a testet? Bár ez magyarázható nekrofíliával, de akkor sem kerek. A folyamatos kamerázás pedig tényleg teljesen életszerűtlen. Szóval bármilyen hatásos, és tényleg elszomorító film, de ez tényleg csak film.
Őszintén szólva, akkor láttam a filmet utoljára, amikor írtam róla (ami ahogy nézem, kb. fél éve volt) úgyhogy nem teljesen emlékszem minden részletre. Nyilván vannak benne logikai buktatók, tökéletesen megkomponált sztorival rendelkező filmet én még személy szerint nem láttam, a hangsúly itt azt hiszem az arányokon van. Lehet, a közeljövőben megint megnézem és akkor jobban tudom az általad említett részeket megfigyelni. Az az igazság, hogy a kriminalisztikában elég sok elcseszett pályára állt nyomozás volt, nem egyszer végeztek már ki feleslegesen embereket, vagy épp mondott csődöt a nyomozók logikája. Jó példa erre a Zodiákus, vagy Hasfelmetsző Jack, ahol a mai napig is találgatások vannak, megcáfolhatatlan bizonyítékot sosem sikerült találni. Nekem a hibák ellenére pont az élethűsége tetszett a PT-nek leginkább (pláne horror viszonylatban), nagyon kevés filmnél érték el nálam azt a hatást, hogyha ugyanezt egy dokumentumfilmeket sugárzó csatornán adják le, nagy valószínűséggel hitelesnek tartom.
A napokban néztem meg. De bennem nagyon mély nyomot hagyott. Lényegében nem is értem, hogy kerülte el a figyelmemet kb. 12 éven keresztül. Szóval iszonyúan kegyetlen film ami szerintem megmutatja az igazi arcát az embereknek
A kivégzett zsaru fia a gyilkos.