Néhány évszázad múlva az emberiség szert tesz a bolygók közti utazás képességére. Az Epstein hajtóművel felszerelt hajó ugyan nem képes a távoli csillagok elérésére, de a Naprendszer bolygóit elérhető közelségbe hozza. James S. A. Corey a sci-fi George R. R. Martinja, ahogy Martin képes volt felkelteni a széles körű érdeklődést a fantasy iránt azáltal, hogy – furcsa mód – egy alapvetően fantázia szülte világot olyan módon festett le, hogy az a mai, modern ember számára is felismerhető, átélhető, ugyanezt tette Corey is a sci-fivel.

Egy barátom hívta fel a figyelmemet a Syfy legújabb tévésorozatára, aki ráadásul a regényeket is olvasta, szóval előre tudta, hogy mire is számítson. Én nem voltam ilyen kényelmes helyzetben, így kicsit félve vágtam neki a kalandnak. Ebben persze szerepet játszott az is, hogy a Syfy eddig nem igazán jeleskedett abban, hogy valami nagyközönség számára is fogyasztható anyaggal rukkoljon elő. Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az utóbbi időben igencsak összeszedték magukat, hogy csak a Man in the high castle-t, vagy a – mindezidáig számomra sötét ló – 12 Monkeys újraélesztést említsem.

A mini-sorozat első része már november végén elérhetővé vált. Meg kell mondjam, éppen az ellenkezőjét kaptam, mint amire előzetesen számítottam a csatorna igencsak felszínes ismerete alapján: nincs gyenge minőségű CGI, sem másodvonalbeli színjátszás; ha az új Star Wars epizód ilyen minőséget adott volna történet, izgalom és – ne adj isten akár – képi megvalósítás terén, sokkal jobb szájízzel hagytam volna el a mozit! A következő három epizódot december 16-án vetítették le. Ha az első rész után meg is fordult a fejemben, hogy a pilot biztos csak beetetés volt, a folytatás láttán minden aggodalmam elenyészett.

Adott kettő, vagy inkább három frakció melyek történetünk idején a Naprendszert birtokolják. Az első a Föld, az anyabolygó, mely az Egyesült Nemzetek irányítása alatt áll és a legnagyobb létszámú haderőt birtokolja. A második a terraformálás alatt álló Mars, mely technológia fejlettsége révén képez ellenpontot az emberiség bölcsőjével szemben. A harmadik pedig a Belt (öv) régió, mely nyersanyag forrásként szolgál az előző kettőnek. A Belt a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz körül keringő holdakon kialakított állomások laza szövetsége, melyek annak ellenére, hogy a másik két frakció nyersanyag-készletének legnagyobb részét adja, kénytelen elviselni azok elnyomó uralmát. Ez ellen az elnyomó hatalom ellen küzd az OPA nevezetű fél-terrorista szervezet, mely próbálja a Belt régió részeit egységbe tömöríteni. Törékeny egyensúly áll fenn a három frakció között, talán elég egy kis szikra is ahhoz, hogy háború törjön ki. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az a bizonyos „szikra” bizony ki is pattan.

 Ami talán George R. R. Martin Game of thrones-ának sikerét adja az, hogy az író képes volt egy olyan világot az olvasó – és sajnos kevésbé direkt módon – a tévénéző elé tárnia, mely nem különbözik sokban az általunk ismert világtól, legalábbis történelmi léptékkel nézve. Ez lehetőséget ad az olvasónak/nézőnek arra, hogy könnyebben befogadja történéseket, mivel egyszerűbben el tudja helyezni őket a saját gondolkodási sémájában. Ez Corey (James S. A. Corey valójában Daniel Abraham és Ty Franck szerzőpáros írói álneve) műveinek is a mozgatója, ahogy Martinnál realista fantasy-ről, úgy nála realista sci-firől beszélhetünk. Itt bizony nem lézengenek emberek szkafander nélkül a Marson, a világűrben bizony súlytalanság, hideg és vákuum van, a levegő és a víz pedig a legfontosabb nyersanyagok a Földön kívül. Ezek talán maguktól értetődő dolgoknak tűnnek, de sokan meglepődnének rajta, mennyi sci-fi műfajú filmben felejtkeznek meg az alkotók ilyesmikről. Ugyanez a fajta átgondoltság jellemző a történetvezetésre, a helyszínek és a karakterek megformálására is.

A Corey által szállított nyersanyagot nem akármilyen forgatókönyv írók vették kezelésbe: a Mark Fergus és Hawk Ostby alkotta páros jegyzi többek között az egyébként szintén remek első Vasember mozit is. Az első négy rész rendezését sem kezdő direktorokra bízták, Jeff Woolnough számos nagysikerű tévésorozatban (Bones, Battlestar Galactica, Star Gate SG1, Supernatural) rendezett epizódokat, míg Terry McDonough többek között a Breaking Bad három részét dirigálta, amit valószínűleg nem bíztak volna egy kutyaütőre. A stáblista további része, néhány más sorozatból ismerős arcot leszámítva kevésbé ismert neveket vonultat fel, azonban megijedni ismét nem kell: a színészek képesek megugrani a széria többi építőeleme által igen magasra tett lécet.

A sorozatnak alapul szolgáló regényszéria jelenleg öt kötetből áll, további négy könyvet terveznek a szerzők. Ezen kívül számos az előtörténetet, valamint a regények cselekménye közt eltelt időt taglaló írás jelent meg. Egyszóval a forrás igen terjedelmes, bőven szolgálhat alapanyagul a későbbi évadokhoz. A jelenleg futó első évad a Leviatán ébredése című első kötet alapján készült és tíz epizódot foglal magába. Én, személy szerint nagyon kíváncsian várom a január 5-ével startoló új részeket, – nem rajongok a nagy szavakért, de – ki nem hagynám! Aki esetleg lemaradt az első négy részről, a Syfy oldalán teljes egészében megnézheti a már sugárzásra került epizódokat, sajnos azonban magyar felirat csupán a kevésbé legális forrásból származó kópiákhoz elérhető (ezért külön hála a lelkes amatőr fordítóknak).

Értékelés: 9/10

Gabblack