Korábban egy másik oldalon úgy fogalmaztam, ez volt életem egyik legjobb filmje, melynek értékét csak még tovább növelte az, hogy kedvenc rendezőm, barátom, cimborám, mentorom, M. Night Shyamalan rendezte. Most, hogy már mindenki számára elérhető a The Visit, örömmel osztom meg róla ismételten gondolataimat, mert ez a film bizony másodszorra nézve is az utóbbi évtizedek egyik legjobb filmje.

Shyamalant egyébként sok ekézés érte az elmúlt években, olykor jogosan, olykor jogtalanul. A Hatodik érzék, a Falu, a Jelek, az Ördög és az Esemény is a jobb filmek közé tartozott, de mondjuk akik az After Earth alapján skatulyázzák be szegényt, azt is megértem valahol, mert az a film… Na, mindegy, ami volt, elmúlt, megnyugtató, hogy a The Visitben egy darab Smith sem szerepel 🙂

Az alaptörténet nem bonyolult: Paula, az egyedülálló édesanya 15 évvel a fészekből való kirepülés után a nagyszülőkhöz engedi a 14 éves Rebeccát és öccsét, Tylert. Habár Paula és a szülők, John és Doris között igencsak megromlott a viszony, a kicsik szeretnék megtudni, honnan is jött az anyjuk. A kezdetben aranyos, imádnivaló felnőttek azonban egyre furcsábban kezdenek viselkedni, mindkettejüknél mentális betegség tünetei figyelhetőek meg. Eleinte még szemet hunynak ezen dolgok felett Rebeccáék, ám az idő előrehaladtával egyre vészjóslóbb kezd lenni Doris és John viselkedése.

Rendkívül fontos szegmense volt a filmnek, hogy habár Shyamalan eleinte egy olyan horrort akart összehozni, amely egyszerre humoros, abszurd és rémisztő, a sokadik vágás után végül egyértelműen a horror jegyei domináltak, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A könnyed felvezetést egy szenzációsan izgalmas középső szakasz követi, ahol a valóság egyre magasabb szinten sokkol minket. Az izgalom nem lankad, a feszültség konstans, a színvonal az egeket verdesi. Majd végül következik a lezárás, amely megint kicsit enged minket felsóhajtani, így foglalva tökéletes keretbe Shyamalan filmjét.

A színészi játék szintén egy külön bekezdést érdemel, hiszen a két fiatal, Olivia DeJonge és Ed Oxenbould gyerekszínészként is egyedülállót nyújt, nélkülük biztosan nem sikerült volna ennyire jól a Visit. Különösen a srácra érdemes majd odafigyelni, előtte még nagy karrier áll. Persze nem ez az első, hogy Shyamalan gyerekszínészeket használ, emlékezzünk csak Haley Joel Osmentre a Hatodik érzékből vagy Abigail Breslinre a Jelekből.

Sokan M. Night Shyamalan igazi visszatérésének tekintik a Visitet, amely szerintem az utóbbi évek legjobb horrorja. Egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy ne a maximális pontszámot adjam neki, második megnézésre is imádtam. Aki teheti, mindenképpen nézze meg, aki viszont nem teheti, ahelyett megnézem én még párszor!

Értékelés: 10/10

IMDb

(Varin)