Legújabb cikksorozatomat nem titkoltan Torrente del Bosque azonos című könyve ihlette. Az egyes írásaimban igyekszem kicsit jobban utánajárni a különböző kínzásoknak és kivégzéseknek, hogy még komplexebb képet kapjunk azokról a szörnyűségekről, melyet a delikvensek átéltek szenvedéseik során. Tartsatok velem a fájdalommal és kínnal teli túrán, melynek első állomása Keleten található.

Szívem szerint azt írnám, amikor először megláttam a Mythbusters című Discovery-sorozatban a leborotvált fejre történő hideg víz csepegtetését, azonnal beleszerettem, de valljuk be, ez így némileg kétértelmű lenne, így inkább azt mondom, azonnal megfogott és számtalan kérdést fogalmazott meg bennem. Valóban annyira hatékony lehet egy ilyen kínzás, ami ellentétben társaival, nem sebesít meg, nem tesz nyomorékká, nem hagy maradandó sebeket? Úgy tűnik, igen…

Habár a csepegtetés önmagában is megállja a helyét a legkegyetlenebb kínzások között, alkalmazását a tortúra kínzássorozat egyik lépcsőfokaként is szokás emlegetni. A tortúra egy 11 lépcsőből álló folyamat, amelynél a cél a vádbizonyítás, vagyis hogy a delikvens beismerje tettét. Eredetét és leggyakoribb előfordulását és az inkvizícióhoz kötik, így tulajdonképpen egy majd’ ezeréves technológiáról beszélünk. Természetesen a büntetési tételek közepette gyakran a szegény áldozat olyan bűnöket is beismer, amelyeket el sem követett, hogy még maradandó károsodások nélkül megússza a tortúrát. A 11 fázisban a fenyegetéstől, megfélemlítéstől egészen a tűzzel való égetésen és az ujjak összepréselésén keresztül eljutunk az utolsó lépcsőfokig, amikor is már a kínzott egész testét szétégetik, végtagjait összepréselik, vagyis teljesen nyomorékká teszik. A lépcsőfokok közül a 9. a leborotvált fejbőrre csepegtetés, amely távol-keleti találmány, habár a kínai jelzőre megerősítést soha nem találtak.

Lényege, hogy a leborotvált fejbőr ugyanazon pontjára szabályos időközönként jéghideg vizet cseppentenek. Fontos, hogy az áldozat teljesen ki legyen kötözve, mozdulni esélye sem legyen, hiszen ebben az esetben fennáll annak a veszélye, hogy nem ugyanazt a pontot „sebzi” meg a következő vízcsepp.  A csepegtetés okozta szenvedés nem csak önmagában a víznek köszönhető, sokrétű a büntetett személy kínja. Egyrészt az olykor megváltást hozó ájulásra szemernyi esélye sincsen, hiszen a jéghideg víz monoton cseppenései nem hagyják elszenderíteni őt. A kikötözés okozta kényelmetlenségek, zsibbadás, görcs, végtagfájdalmak és az előző kínzások eredményei is gyötrik az áldozatot, aki szépen lassan elveszíti józan ítélőképességét. A jéghideg víz hatására elveszíti orientációját, rettegés lesz úrrá rajta és a tehetetlenség szépen lassan őrületbe kergeti őt.

Kezdetben még a test egy teljesen véletlenszerű pontját választották ki a kínzók, végül rájöttek, hogy a homlokon található vékony bőrréteg miatt ez egy különösen érzékeny pont. Ráadásul így a kínzottak látnak is minden cseppet, amely az idő múltával sziklává nehezül. Azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények, hogy vajon a hideg cseppek képesek-e önmagukban ölni, vannak ugyanis olyan feltételezések, melyek szerint idővel a víz átszakítja nem csak a bőrt, de még a koponyacsontot is.

A kínai vízcseppes kínzás tehát néhány nap alatt teljesen tönkreteszi a kínzott személyt, aki pusztán a cseppektől kvázi megőrül. A tehetetlensége, a véget nem érő monoton kín mellett a szomjúság, az éhezés és a kialvatlanság már csak bónusz,  amely azonban sokszor a kínzott tényleges halálát is eredményezi.

(Varin)