S. Craig Zahler (forgatókönyvíró, zenész, operatőr) első komolyabb filmjében egy remek vadnyugati történet tár elénk egy kis kannibál közjátékkal spékelve. Szerintem filmtörténeti kuriózumnak minősül, amint az országút vénségű Kurt Russel magabiztos és kikezdhetetlen seriff-karaktere szembeszáll a titokzatos emberevő klánnal, de a produkcióban feltűnik még Patrcik Wilson (Insidious 1-2, The Conjuring), Richard Jenkins (Cabin in the Woods), David Arquette (Sikoly 1-4, Mérges pókok), valamint Sid Haig (House of 1000 Corpses, The Devil’s Rejects, The Lords of Salem).

Minden egy kisstílű bűnözővel kezdődik, aki éppen a porlepte Bright Hope városkája kocsmáját választja italozása célpontjául. Ugyan a települése férfiúi a marhaszezon miatt egy ideig távol vannak, a városka ellenvetést nem tűrő seriffje rögtön elkapja a gyanúsnak tűnő elemet. Bekasztlizza, őrt állít mellé, sőt még a helyi nővérkét is riasztja, hogy ugyan már lássa el a lábon lőtt bűnözőt, nehogy nagyobb baja essen… de mire visszaérnek, már egyiküket sem találják ott! Ekkor három társával – köztük a helyettesével, illetve a nővérke férjével – felkerekedik, hogy az Éhező Emberek Völgyében utánajárjon a dolgoknak…

Ami főként szimpatikus ebben a fanyar humorban és briliáns módon megírt párbeszédekben gazdag vadnyugati történetben, hogy olyan szinten adja vissza a világtól távoli, már-már teljesen reménytelennek tűnő atmoszférát, mintha velük együtt mi is a határvidék lakosságát képeznénk. Plusz, mivel a legutóbbi ilyen irányú próbálkozás, a rendesen túl-hypolt Cowbyos & Aliens egyenes bukta volt.

A kétórás film kissé elnyújtott bevezető szakasza – melyben többnyire csak vándorolnak a pusztában – sem ígérkezett számomra unalmasnak, hiszen rengeteg információt és egyéb adalékot tudhatunk meg karaktereink múltjáról, környezetéről, indítékairól, ezáltal még személyesebbé téve a köztünk lévő nexust, hogy aztán a fináléhoz egyre közelebb kerülve, a jól megszokott western-hangulatból hőseink egyszer csak a kannibálok horrorisztikus hangulatú szituációkat kimerítő fogságába kerüljenek. Ugyanakkor az emberi dráma is mindvégig ott bujkál szereplőink mindegyikében, ilyen vagy olyan módon, szóval elég jól összerakott forgatókönyvvel van dolgunk.

Kisebb hibák persze akadnak benne – ezek főleg hőseink sebesülésében keresendők -, de igazán nem tudok belekötni ebbe a két műfajt egyesítő, és emiatt meglehetősen ritkaságszámba menő alkotásba, ha csak valaki alapból nem szereti az ilyen hibrid-filmeket.

Értékelés: 8/10

eyescream