Hat évvel azután, hogy Frankenstein báró agyát egy másik testbe operálta át, a Hammer filmstúdió úgy döntött, folytatja az Istent játszó nemes történetét. Ezúttal nem kisebb támogatóval, mint az Universal Pictures-el vágtak neki a Terrence Fisher-t váltó Freddie Frances rendezése mellett. Az egész szériát tiszta lappal és egy vadonatúj sztorival indították újra, így a hírhedt szörny egy új történetet kapott.

Victor Frankenstein báró (Peter Cushing) és segédje, Hans egy délnémet kisvárosban folytatják kísérleteiket. Amikor egy, az “istentelen cselekedeteiken” felháborodott pap lerombolja a laboratóriumukat és kénytelenek menekülni. Útjuk korábbi otthonukba, Karlstaad-ba vezet, ahol meglepve tapasztálják, hogy a Frankenstein-kastély fel van dúlva. Még aznap este egy kocsmában – inkognitóban – meséli el Victor a történetét, miszerint létrehozott egy szörnyet, aki felfalta a jószágokat, majd ezután a rendőrfőnök és a főpolgármester kezei által lelte halálát. Frankenstein a múlt felidézése után veszi észre, hogy a főpolgármesternél van néhány értéke. Szó – szót követ, és ismételten menekülniük kell. A segítségükre siet egy süket lány, aki egy barlangba vezeti őket, itt fedezi fel a nemes a gleccserbe zuhant megfagyott szörnyét (Kiwi Kingston). A báró kapva kap a lehetőségen, és újra életet lehel a teremtményébe. Felélesztése után a szörny azonban nem engedelmeskedik feltámasztójának, így hívnak egy hipnotizőrt, Zoltant (Peter Woodthrope), hogy irányítani tudják. Zoltan azonban megbűvöli a kreatúrát, hogy csak az ő parancsára engedelmeskedjen, így gonosz céljaira használhatja fel azt. Frankenstein bárónak meg kell akadályoznia az ámokfutást, mielőtt még a szörny végrehajtaná a parancsokat…

Annak ellenére, hogy a filmet az eredeti jogokat birtokló Universal támogatta, az alkotás rendkívül megosztó lett, sokan a legrosszabb Hammer-féle Frankenstein filmnek titulálják. Őszintén megvallva még a cikkíró sem tudja eldönteni, hogy szerethető lett-e ez a film, vagy sem. A legnagyobb pozitívum talán a rengeteg utalás a korábbi filmre: A befagyott szörny már ismerős lehet, és az is, hogy valaki gonosz céljaira használja fel azt, mint a hazánk fia Lugosi által játszott Igor a Son of Frankenstein-ban. A látvány természetesen most is lenyűgöző. A kastély lélegzetelállító kívül és belül is, ráadásul a laboratórium is bámulatosra sikerült, a különböző elektromos műszerek működése a talán a korszak legjobb speciális effektusai közé tartoznak. Nagyon szép a gleccser is amibe a szörny befagyott, a film minden képkocáján látszik hogy egy igazi Hammer produkcióról van szó. Ugyanez igaz a zenére, Don Banks taktusai szokás szerint fergetegesre sikerültek, visszaadják a film hangulatát, sőt még fokozzák is azt. A színészek közül természetesen Peter Cushing-ot kell kiemelni, aki szokás szerint zseniálisan játszik, habár a film második felére a szerepe elhalványul a szörny, illetve Zoltan mellett.

Ami talán a legnagyobb hiba, hogy a csodás látvány mellett nem nagyon törődtek a szörny kinézetével, ami kifejezetten rondára sikeredett. Próbálták leutánozni az eredeti, Boris Karloff által játszott teremtményt, miután megszerezték erre a jogokat a Universaltól, ám a végére nagyon elcsúfították. A mű emellett leginkább a vontatottságon csúszik el. A történet nagyon lassan halad, kevés a cselekmény. Az a jelenet, amikor Frankenstein bemutatja, hogy hogyan hozta létre a szörnyet, sajnos ellentmond az előző filmeknek. Még az eredeti szörny, Christopher Lee sem szerepel a visszaemlékezésben, de ráadásul a teremtmény néma is. Hét teljes percig egy szót sem szólnak a színészek, ami szerencsétlenül jön ki. Szintén nem tetszett a filmben, hogy tulajdonképpen nincsen főszereplő, a film első felében a történet Frankenstein-re koncentrál, a másikban pedig a szörnyre és Zoltanra – és sajnos ez sem volt előnyös megoldás.  Mellettük a többi karakter háttere nem eléggé kidolgozott, nem tudjuk meg például, hogy miért akarja a hipnotizőr megbüntetni a rendőrfőnököt és a polgármestert. A gonosztevő halála sem túl ötletes – ellenben a báróé igen, a kastélya rombadőlése beleillene akármelyik Universal filmbe.

Véleményem szerint a film összességében nem érdemli meg, hogy a legrosszabb filmnek produkálják a sorozatból, hiszen a sok negatívum ellenére átjön az a hangulat, amiért megszerettük a Hammer filmeket, ám azzal hogy feleslegesen újraindították és a doki halálával szinte le is zárták a szériát, nagy hibát követtek el. Sajnálatos, hogy a “The Evil of Frankenstein” túlságosan akart hasonlítani az Universal filmekre, ezzel veszett el belőle az eredetiség.

Értékelés: 6/10

Kele-man