Hogyan tudunk nem gondolni valamire? Ez a paradoxon a 2013-ban elkészült Shadow People mozgatórugója, amely többek között egy manapság rendkívül népszerű témát, az alvásparalízist boncolgatja. Magáról a jelenségről is egy tekintélyes hosszúságú cikket lehetne írni, (ami könnyen lehet, hogy megtörténik a közeljövőben) de ebben az esetben inkább csupán magával a filmmel szeretnék foglalkozni.

A történet főszereplője Charlie Crowe, aki műsorvezetőként dolgozik egy éjjeli rádiós műsorban. Az adást, bár jópáran figyelemmel kísérik, nem rendelkezik kellő hallgatósággal ahhoz, hogy a média berkeiben feljebb törjön. Azonban hamarosan bekövetkezik a hőn áhított áttörés, az ehhez szükséges szenzációt egy tragikus eset teremti meg. Egyik éjjel a műsorba betelefonál Jeff, egy tizenhét éves fiú, aki hallhatóan az őrület határán táncol, állítása szerint árnyakat lát a szobájában, fenyegető jelenlétük miatt pedig nem mer aludni. Charlie és a műsor producere először átverésnek gondolják, később kezd komolyabbra fordulni a helyzet, amikor Jeff ismét jelentkezik, ám ezúttal értesíti a hallgatóságot, hogy fegyver van nála, amit röviddel később használ is. Mindezek előtt még Charlie kap egy csomagot a fiútól, amely bizarr kísérletekről szóló dokumentációkat tartalmaz. A kezdetben egyszerű hoax-nak gondolt történet kezd egyre különösebb lenni, a furcsa eseménysorozat pedig végül Charliet is magával ragadja.

A Shadow People előveszi a Fourth Kind által mesterien felépített „párhuzamos ábrázolásmódot”, de ez a found footage-dömping mellett manapság már kevéssé van hatással a nézőre. Ami viszont hatással van, az a rengeteg kiváló megoldás, ami a Shadow People-t egy nagyszerű filmmé teszi- legalábbis véleményem szerint. Az IMDb-n található 5,3-as osztályzat ne tévesszen meg senkit, hiszen a tapasztalt filmnéző tudhatja, hogy ezek a pontozások nem mindig mérvadóak. Azt hiszem, nem mondhatom magam kezdőnek a horror terén, az elmúlt jópár évben látott filmek hatására pedig az ingerküszöböm egészen kitolódott, de ugyanez elmondható szerintem sok filmkedvelő esetében is. Természetesen szubjektív, hogy kinek milyen hangulat, képsorok számítanak ijesztőnek, így ezért nem kívánom az egekig magasztalni a Shadow People-t, hiszen nem egyszer csalódtam már mások által vérfagyasztónak tartott filmek megtekintése után. Annyit viszont elmondhatok, hogy akinek inkább a pszichikai terroron alapuló horrorok okoznak pulzusszám emelkedést, annak a film izgalmas pillanatokat szerezhet.

A képi ábrázolás mellett kitérnék még a Shadow People-nek járó másik hatalmas pluszpontra. Ez pedig nem más, minthogy képes elgondolkodtatni, mind a film nézése közben, mind pedig annak végeztével, akár a mű alaptémájánál jóval messzebb mutató területek irányába is. A manapság rengeteg kiadott tucathorrror nagy részénél már az első harminc perc alatt össze lehet rakni akár a végkifejletet is, és ehhez még nem kell Sherlock Holmest idéző következtetéssorozatot produkálni, elég csupán a tapasztalat, vagy a józan ész. Ezzel szemben a Shadow People képes folytonos feszültséget lebegtetve tartani azt a remek színvonalat közel másfél órán át. Ha negatívumot kellene megneveznem, a mellékszereplők színészi játéka lenne az, ami némi kivetnivalót hagy olykor maga után, de kis mértékben sem befolyásolja az összképet.

Értékelés: 8/10 

Kinek ajánljuk: Annak, aki  vágyik egy, a kliséktől némiképp eltérő elemekkel operáló filmre, és/vagy az alvásparalízis-téma iránt érdeklődik.

(Absvrd)