Blake Crouch fantasztikus sci-fi/thriller/horror műfajok határmezsgyéjén egyensúlyozó könyvtrilógiáját a FOX csatorna karolta fel egy tízrészes széria formájában, amihez olyan rendezők adták nevüket, mint a rejtélyes történetekben jeleskedő M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek, A falu stb.) és a hazánkból világhírnév felé törő Antall Nimród (Kontroll, Ragadozók, Metallica – Through The Never). Főbb szerepekben Matt Dillon, Terence Howard, Juliette Lewis, valamint Toby Jones látható.

A sorozat storyline-ja többé-kevésbé követi Blake Crouch regényfolyamát: Ethan Burke különleges ügynök egy teljesen idegen helyen, Wayward Pines-ban tér magához, ahova két eltűnt kollégája után küldték. Ahogy a kórházból kilépve egyre-másra találkozik a település fura lakóival, egyre gyanúsabb kezd neki lenni a hely – mintha mindannyian egy különös összeesküvés részesei lennének. Karambolos kocsija sehol. Főnökét képtelenség elérni. Akárcsak a családját. Mindezt pedig magasról leszarja a városka seriffje…

Ha mondjuk nem olvastam volna az eredeti könyveket, és csak a sorozatra hagyatkoznék, akkor annyit mondanék, hogy egész jó koncepciót sikerült összedobni – még ha egyes részek néha sutának is tűntek -, de mivel az adaptációból indulok ki, ezért jóval kritikusabban álltam hozzá. Lássuk tehát a spoilerek-től sem mentes véleményt!

Ami az egész sorozatban legjobban zavart, az egyértelműen a casting volt. Értem én, hogy ez „csak” egy televíziós sorozat, de gyakorlatilag Matt Dillon-on és még vagy három főbb szereplőn kívül sikerült olyan unszimpatikus arcokat (és most nem a negatív hősökre gondolok!) beválogatni, akiknek tehetségtelen játékát néha nekem volt már kínos nézni – és ez szerintem ez elég nagy probléma! Néhány karaktert ugyan erősen átírtak – legjobban példa rá Pam, aki a könyv után szabadon Pilcher testvére lett, viszont ezt megbocsátom, mert az egész sorozat legnagyobb karakterfejlődését ő éli át, és a végén már szinte hőssé avanzsál – , viszont Pope seriff alakja több mint szánalmasra és nevetségesre sikerült.

Néhány eseményt kihagytak (pl. Pilcher lányának meggyilkolását, ami gyakorlatilag a második regény fő szálának bizonyul) vagy csak érintőlegesen említettek (Hassler felfedező túrája), viszont tény, hogy a szériában sokkal több (talán túlságosan is sok!) szerepet kapott Ethan fia, Ben és az ő beilleszkedése, magánélete. Ez engem például rohadtul untatott. Az Első Generáció beemelése pedig konkrétan felért egy disztópikus giccsel, azonban a végkifejlet szempontjából nyilván ez elengedhetetlennek tűnt.

Maguk a lények – könyvben bestiák, besték, itt abik, vagyis aberráltak – félelmetesek meg minden, de én valahogy sokkal állatiasabbnak képzeltem el őket; szőrmével, bundával, de legalábbis nem csupaszon, ha már túléltek több ezer évet… (Az meg szerintem külön röhejes bug, hogy egyes jelenetekben mintha konkrétan gumigatyát adtak volna csupasz testükre – majd csak figyeljétek meg!!)
Logikai bakik a regényekben is nem ritkán előfordultak, itt viszont se szeri, se száma a megmagyarázhatatlan, szinte már irreális bukfenceknek. Csak pár példa, hogy miről beszélek SPOILER Elkapják a lázadókat, lefújják az akciót, így már senki nem akar a falon kívülre jutni, de a lázadók egy halott társukat valamiért csakis a városon kívülre akarják temetni, és a végén ezért döntik ki a falat – mi van?! Vagy ott a hotelos rész: miért is kell Ethan-nek kiköltöznie a hotelből, amikor utána pár résszel később még mindig ott lakik?! Ha rendelkeznek helikopterrel, miért is kell gyalogos felderítőket kiküldeni, akik százszor nagyobb veszélyben vannak a lényektől?! Vagy hogy is van a hibernációs tartály: védőruhát adnak rájuk, de semmi sisak, hogy aztán szilárd anyagot borítsanak rájuk?! Nem is sorolom, mert akad még bőven…

Ahogy a sorozat elkezdődik, elég jól adagolja a feszültséget, misztikussága egyenesen ível az ötödik részig, ahol aztán az alkotók lerántják a leplet, és megtudjuk Wayward Pines nagy rejtélyét, amin jó esetben leesik az állunk. Utána már csak szigorúan a városbeli történésekre koncentrál – itt mondjuk eléggé belassul a cselekmény, és meglehetősen vonatottá válik -, majd az utolsó két részben ismét csak felpörögnek az események. Ugyan teljesen más befejezéssel dolgoztak, mint a regényben, viszont nekem bejött; ez a fajta ending szerintem sokkal jobban illik ebbe a közegbe.

Összességében a Wayward Pines-regények (szerintem zseniális) alapkoncepciója egyáltalán nem sérül, és mindenkinek átjön az ehhez kapcsolódó morális problematika, viszont az ezt körülvevő tényezők audiovizuális (jelen esetben ugye televíziós) megjelenítésére azért nem ártott volna jobban odafigyelni. Mint high cocept sorozatot egy teljesen élvezhető produkcióként tudom ajánlani, és bár disszonáns érzéseket keltő lezárása azt sejteti, hogy nem lesz újabb évad, azért csak ki tudja…

Értékelés: 7/10

eyescream