Bármerre nézünk, láthatjuk, hogy nagyon mennek mostanság a zombis filmek. Meg persze a televízióra készült, olcsó szórakoztatást ígérő (általában minősíthetetlen CGI-vel operáló) cápás marhaságok. Nyilván valamikor be kellett következnie, hogy a kreativitás oltárán e kettőt összeötvözzék, és létrejöjjön az élőhalott vízi ragadozó ép ésszel szinte felfoghatatlan koncepciója… de igazából miért is csodálkozunk ezen egy cápatornádókkal kimakszolt trash-univerzumban?!

Hőseink laza kis hajókázásra indulnak – ám arról mit sem sejtenek, hogy a közelben lévő kutatóállomáson egy igencsak titkos projekt fut, amelyben különféle cápa-génekkel kísérleteznek az emberi regeneráció feltalálásának jegyében, bármit is jelentsen ez. Jót biztosan nem, ugyanis a projekt alanyának számító fő-cápa megszökik…

Hőseink egy partra vetett döglött cápával való fotózkodással próbálják színesebbé tenni a napjukat, amikor az hirtelen feléled, és kinyírja az egyik srácot. (Feltehetőleg ilyen egy politikailag korrekt zombicápa.) Társai pucolnának el, de kulcs nélkül ez nehezen megy, különben is mindenhol cápák nyüzsögnek és kajálják a helyieket – nagyobb hatás kedvéért a seriff véres ruhájára vagy hatszor ráközelítenek!

Menekülés közben összefutnak a kutatóbázis fegyveresével, akivel begyűjtenek egy zombicápa-fejet, ami a későbbiekben még hasznosnak bizonyul. Miközben a helyiek egy csapata zombicápákkal (és később random zombivá vált társaikkal) viaskodik, addig a kutatóállomáson vizsgálni kezdik a fejet, és bizony megállapítják, hogy csúnya egy fertőzés, ami itt zajlik. Végső megoldásként a tudósnő magára (és az időközben odavonzott zombicápákra) robbantja a komplexumot, de a főcápa csak nem akar meghalni. Inkább többször is a partra veti magát, hogy elintézze (anti)hősnőnket, de végül ez utóbbi addig szurkálja a cápát, míg az kimúlik, sőt grátiszként a cápa által egészben lenyelt, és valahogy a gyomrába bezombult testvérével is végez.

Fájdalmasan amatőr, de még az Asylum filmek színvonalához képest is! CGI-vel kreált kreatúráink kinézete kb. annyira hiteles, mintha egy műanyag LEGO-cápát filmeztünk volna le sokszoros ráközelítéssel, de az ő szemszögükből való látásmód hányingert előidéző, minősíthetetlenül pocsék sárgás katyvaszára sincs aztán semmi mentség! (Oké, azt azért elismerem, hogy a folyton harapdálni akaró, gumiból készült zombicápa-fejen jókat tudtam szórakozni, haha!) Teljesen tehetségtelen, mindenféle átélésre képtelen szereplők próbálnak valami értékelhetőt összehozni, de csak bohóckodnak a minimális ráfordítással eszközölt, pocsékul vágott külső helyszínes jelenetek között, de ez még hagyján, mert az igazi baromság csak most jön:

A kiszabadult fő-zombicápa cápákat harap meg, akikből ugye újabb zombicápák lesznek, ez eddig világos, nem?! De közben a fertőzés hatására a sziget némely lakosából is zombi generálódik, ez is érthető?! Nomármost ha a zombicápa az emberekre támad, akkor megeszi őket, ha a zombi támad emberre, akkor csak át akarja változtatni, hogy belőlük is zombi legyen – de könyörgöm, akkor a zombicápák miért is támadják meg az ugyanúgy megfertőződött zombikat?! Mert ugye ilyenre is akad példa. De persze – mint minden cápás filmben – egy robbantással mindent meg lehet oldani. Én az egész stábot robbantanám fel rendezőstől, forgatókönyvíróstól, producerestől, zombicápa CGI-stől együtt…

Értékelés: 2/10

eyescream