Paolo Passolini egyike a 20.század legsokoldalúbb művészeinek. Számos vers, regény, értekezés, film fűződik a nevéhez, mégis egyetlen műve miatt ismerik szinte mindenütt. Ez pedig a nagy vihart kavaró Saló, avagy Szodoma 120 napja című filmje. Mivel úgy gondolom, hogy erős a gyomrom, ráadásul már a Szerb filmet is megjárt ember vagyok, ezért nagy kíváncsisággal vágtam neki ennek a közismerten elborult és beteges filmnek, amit több országban betiltottak. Ez a tény számomra pedig felhívás volt a keringőre.

A második világháború utolsó éveiben járunk. Mussolini fasiszta diktatúrája már megbukott Olaszországban, a duce már csak egy kis náci bábállamot, a Salói köztársaságot tartja a kezében. Ezen a kevesebb mint 100 000 km2 –nyi területen élnek a megmaradt náci-szimpatizánsok, köztük egy Herceg, egy Bíró, egy Püspök és egy Elnök. Ők négyen fiatalokat fogatnak el, lányokat és fiúkat, és az Isten háta mögötti rezidenciájukra viszik őket. A feladatuk nem más, mint kielégíteni a négy fasiszta szexuális és egyéb vágyait, miután azok felizgultak a kiöregedett örömlányok pajzán történetein. Persze nem mindenki ínyére való ez az elfoglaltság és megszegik a szabályokat, amiket felállítottak nekik. Ez nem tetszik a 4 főúrnak és a büntetés sem várat magára….

Mondanom sem kell, a film körül elég nagy a felhajtás mind a mai napig. Ez nem csak a története miatt van így, hanem mert a rendezőt pár nappal a forgatás befejezése után meggyilkolták. Maga a mű a 18.századi francia De Sade márki művén alapul, bár miután a „jelenbe” helyezte a cselekményt, erősen átalakul a története . A mondanivalója is más: míg Sade márki műve a szexualitásról szól, addig ez a film elsősorban arról, hogy mi történik, ha a hatalom rossz kezekbe kerül. E kemény mondanivaló ellenére mégsem tudom azt mondani, hogy jó filmről van szó. Az még hagyján, hogy beteges az egész (csak néhányat megemlítve: seggszépségversenyt rendeznek, az egyik megkér egy lányt, hogy vizelje fejen, később az egyik esküvő után, a lakodalmon, emberi ürüléket esznek, olyan nagy hévvel, mint kisgyerek az első csoki tortáját), de ezek az események teljesen logikátlanul, random következnek. Az egyetlen rendszer a filmben a három kör (Dante pokla után), vagyis a mánia, a szar, és a vér körei, és a bennük lévő történések tényleg egy témáról szólnak (vágy, ürülékevés, kivégzés) de a történések teljesen random sorrendben történnek.

 

Maga a mondanivaló sem teljesen jön át, csak az, hogy az emberi perverzió bármekkora mértet képes ölteni. Annyira beteges és brutális az egész, hogy a film képtelen más, mélyebb mondanivalót mutatni. A cselekményszálak sincsenek normálisan kibontva: például van egy romantikusnak szánt szál, ami egy katona és egy cseléd között zajlik, de ebből csak azt látjuk, hogy egymásra néznek és egymásba szeretnek, majd a film végén szeretkezés közben megölik őket. Kötődni se tudunk senkihez, csak azt a négy embert utálni. Összességében, a Saló nem egy jó film véleményem szerint, csupán a szerzői perverzió terméke. Nagyot akar mondani, de kifullad abban, hogy pár szerencsétlent kínoznak. Ennek ellenére egy kultfilm lett belőle és tagadhatatlan a hatása. Ám csak erős idegzetűeknek tanácsolom, én is inkább megyek és nézek egy kis Hupikék törpikéket.

Értékelés: 7/10

Kele-man