Zseniálisan életszagú vígjátékairól híres Kevin Smith (Shop Stop 1-2, Shop Show, Képtelen Képregény, Dogma, Jay & Néma Bob visszavág stb.) a kevéssé sikeres Red State után ismét egy horrorisztikus jellegű mozival próbálkozott. A saját podcast-jéből szedett elborult koncepció szerint egy őrült, sebészi úton rozmárrá alakít egy szerencsétlen flótást. Ne keressétek, mert nincs benne semmi konkrét értelem, és sajnos még csak nem is sikerült valami jól.

Wallace Bryton haverjával, Teddy Craft-tal egy podcast műsort vezet, amiben őrült és sokkoló történeteket tárnak a hallgató elé. Mivel Teddy egyáltalán nem szeret utazni, ezért Wallace megy Kanadába, hogy a Kill Bill Kid nevű vírusvideó főszereplőjével interjút csináljon, de mire odaér, sajnos a kiscsávó elhalálozik, így ott marad sztori nélkül. Egy csehóban aztán véletlenül rábukkan egy öregúr hirdetésére, aki ígérete szerint a látogatásért cserébe a vele megesett őrült történeteit meséli el – nem csoda, hogy felcsillan a szeme.

A Howard Howe nevű, isten háta mögötti kúriájában éldegélő kerekes székes, ámde életvidám öregúr egyből ontani kezdi a történeteket – köztük az Ernest Hemigway-jel való megismerkedését -, majd hamar rátér a rozmárok iránti rajongására. De ezt már sajnos nem élvezheti végig Wallace, ugyanis a teájába tett szertől hamar kidől. Amikor magához tér, az egyik lába már le van amputálva, de ez még csak a rozmárrá alakulás első állomása…

Az alacsony költséggel és minimális szereplőgárdával forgatott, közel százperces történetről már az elején lerí, hogy nem lesz valami pörgős. Ellenben indokolatlanul hosszúra nyúlik – telerakták a történet szempontjából teljesen felesleges dialógusokkal, retrospektív visszaemlékezésekkel, ami miatt többször is unalomba fullad. Pár rögtönzött poénon kívül (pl. a podcast neve, a Not-See Party kísértetiesen hasonlít a Náci Párt angol megfelelőjére) ebből a szürkeségből kiugrást jelent Johnny Depp alkesz francia nyomozó karakterének hirtelen felbukkanása, ami már-már abszurd módon komikussá teszi az eddigi rendkívül kilátástalan, nyomasztó, hangulatot. A szereplők közül egyedül a magányos őrültet alakító Michael Parksnak (Red State, Argo, Django elszabadul) jár az elismerés, többiek (köztük a Hatodik érzék időközben felnőtt kisfiúja, Haley Joel Osment) hanyagolható mellékkarakterek. A fináléban kapunk még egy bizarr, ember vs rozmár harcot, majd a történet egy keserédes (azt is mondhatnám, hogy megérdemelt) véggel zárul.

Kevin Smith sajátos agymenését jó szívvel senkinek sem tudom ajánlani, mert nem egy jó film, sem egy feszültségtől duzzadó rémtörténet, inkább egy amolyan korunk elvadult emberéről készült, a moralitást boncolgatni próbáló, keserédes ember(állat)-dráma.

Értékelés: 6/10

eyescream