Az Adult Swim az elborult, beteg agymenések, felnőtteknek készült rajzfilmek melegágya. Számtalan mára ismert sorozat innen indult: a Family Guy a csatornán szerezte meg a sikerhez vezető népszerűséget és a rajongói tábora kemény magját, a Metalocalypse is itt fut, a Robot Chickennel egyetemben, hogy az időnként megjelenő olyan mellékprojekteket, mint a nemrég sikert aratott Too Many Cooks, már ne is említsük. Ez az a csatorna, amely mindig képes meglepni, hogy egy egyszerű, látszólag átlagos tévéműsornak, reklámnak, vagy fiatalabb korosztálynak szánt rajzfilmnek tűnő paródiában meddig lehet elmenni gusztustalanság és betegesség terén – a Mr. Pickles pedig az új rekordjuk a szememben.

Az Öreg Város egy tipikus amerikai kisváros, idilli környékkel, barátságos, kellemesen együgyű lakókkal. Itt él a Goodman család is, melynek legifjabb, mozgássérült tagja, Tommy (a Timmy nevet a Lassie már lefoglalta) talán az egész város legkíváncsibb, legártatlanabb legszeretetreméltóbb lakója. Tommytól elválaszthatatlan a család kutyája, Mr. Pickles is (a nevét a savanyú uborka iránti szeretetéről kapta), egy hihetetlenül kedves és okos jószág, aki mindig hajlamos megvédeni és megmenteni kis gazdáját, sőt, képes beszélni a többi állattal, embereket elevenen megnyúzni, idős emberekre hat pár szilikonmellet varrni, hogy az emberi százlábút meghazudtoló, szado-mazo fanatikusokból összerakott óriásbabája szopogathassa azokat, és a kutyaól alatti barlangrendszerben szabályos sátánimádó szektát vezet. Elég erős utalások vannak arra, hogy a hűséges eb valójában maga a Sátán, amiről egyedül Goodman nagypapa tud, és próbálja néha az élete árán is bizonygatni…

A “látszat néha csal” pedig nem csak Goodmanék házőrzőjére vonatkozik: egy-két epizód után kiderül, hogy az Öreg Város minden, csak nem a tipikus, Lassie-t idéző amerikai kisváros. Minden lakója elmebeteg/perverz/pedofil, egytől-egyig az emberi faj jellegzetes hibáinak és a családi filmek szereplőinek végletekig eltúlzott, őrült karikatúrái, vagy ha nem, akkor Tommyval és a Goodman házaspárral az élen csak szimplán olyan együgyűek, hogy a veszélyt nagyjából akkor képesek felfogni, ha egy balta keresztülrepeszti a koponyájukat. A tény, hogy a város kedvenc négylábúja talán maga a Sötétség Hercege nem kirívó, horrorisztikus elem, sokkal inkább megkoronázása annak az embertelen, őrült, perverz, ostoba káosznak, amely a városlakók mindennapjait jellemzi. A sorozat epizódjai pedig (amelyek általában Tommy egy teljesen átlagosan induló kalandja köré épülnek – pitesütés, családi kirándulás, baseball mérkőzés) maximális részletességgel aknázzák ki az összes végletekig eltúlzott lehetőséget (baromságot), ami csak a városkában rejlik: a helyi orvosok titokban szervkereskedők, hogy húsz év után végre kifizethessék az egyetemi költségeiket, a tévé még trash rajongói szemmel nézve is agysorvasztó baromságokat ad, egy idős, mozgássérült nő nemi erőszak és cserbenhagyásos gázolás vádjával fenyegeti meg azokat, akik nem hajlandóak kielégíteni a vágyait, az elmebeteg, szemetesekben lakó és kacatokkal kereskedő Linda pedig a városka megbecsült “Avon-kereskedőjének” számít. Az emberi jellemvonások, és groteszk helyzetek mellett pedig a készítők előszeretettel használnak fel ismert, klisés történeteket is: az évad elején egy teljes epizód a Péntek 13-jellegű slasher filmek paródiája, ahol a Goodman család a rettegett Sajtember által kísértett tó partjára megy nyaralni, majd Mr. Pickles sorban lemészárolja a nyaralásukat zavaró, szintén a tóparton pihenő, egyben az összes horrorfilmes klisékaraktert megtestesítő tinédzsereket.

A Mr. Pickles érdekes darab: lehet értékelni mély, jól átgondolt paródiaként és egyszerű, agyatlan szórakozásként is. Az, hogy kinek mennyire nyeri el a tetszését, erősen emberfüggő: a gusztustalanság, a pihentség és az abnormalitás epizódról-epizódra új mélységeket tár fel, pedig már az évad elején olyan szinten van, amit sem a Family Guy, sem a South Park nem mert még megkockáztatni. Aki szereti az ilyen végletekig elborult, paródia-rajzfilmeket, annak mindenképp megérhet egy próbát (bár nem garantálom, hogy nem fog besokallni tőle), a 10, egyenként 10 perces epizód még nem is vesz igénybe túl sok időt, de előre figyelmeztetlek titeket: lehetetlen lelkiekben arra az agymenésre felkészülni, amit akár csak egy epizód nyújtani fog.

értékelés: 10/10

Zoo_Lee