Megkockáztatom, miszerint a többség valamilyen gyermekkori csíny elkövetése után átélte már a szobafogság lehangoló érzését, azt azonban mégsem hiszem, hogy a bebörtönzésért felelős családtag folyamatosan korbácsolt volna titeket, miközben ételt sem igen akart adni. Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy történetünk kissé aszociális főszereplőjével pont ez történik egy hatalmas kastély alagsorában, míg egy szerencsés véletlen folytán ki nem szabadul…

John Reilly egy ősi várkastélyt örököl Olaszországban, így családjával – feleségével, Susannal, és vak tinédzser lányával, Rebecca-val – azon nyomban odautaznak. A tervek szerint csak addig maradnának, amíg nem sikerül eladniuk ezt a tizenkettedik században épített hagyatékot, mely egykoron egy híres grófnő tulajdona volt.

A terep felderítése közben Rebecca véletlenül rátalál az alagsorban egy artikulálatlan hangokat adó, torz teremtményre, aki – mint az később kiderül – a grófnő fogságban tartott, és folyamatos kínzásoknak kitett fia. A szörny kiszabadul, és még az este meglátogatja a lányt a szobájában, aki ettől halálra rémül. Rendőrt hívnak a különös eset miatt, de ő sem tudja az egész kastélyt átkutatni, és inkább hagyja francba az egészet. John ezek után csúnyán összeveszik a feleségével – aki még mindig őt okolja a közelmúltban történt autóbalesetért, ami kisfiúk halálához, illetve Rebecca vakságához vezetett -, és a helyi bárban lerészegedve felszed egy kurvát, akit hazavisz és a borospincében jól megdönget.

Az aktus után a szörny elkapja a lotyót, és ő is megpróbál vele valamit kezdeni, de csak halálra harapdálja, majd a félholt ribit megtaláló öreg cseléddel is hamar végez. Ezek után a rendőrség ismét kiszáll a helyszínre, de ezúttal már John gyanúsítják a gyilkosságokkal. Megpróbálja bebizonyítani, hogy a grófnő halottnak hitt fia felelős mindezért, persze senki sem hisz neki. A rendőrségről megszökve aztán megmenti a lányát és a feleségét, majd a végső jelenetben magával rántja a tetőről a szörnyet.

Krónikus Lovecraft-imádatáról közismert Stuart Gordon (Re-Animator, From Beyond, Dagon) a Full Moon Entertainment égisze alatt, a többnyire B-filmes Jeffrey Combs (Re-Animátor filmek, Necronomicon) főszereplésével készítette el ezt a csodás direct to video produkciót. Mindenhol azt olvasni, hogy a Kívülálló c. Lovecraft novellából merítették az alapötletet, de ezt aligha látjuk viszont. Helyette kapunk egy, a Full Moon alacsony színvonalának megfelelő – remélem, tudjuk mekkora ipari hulladékok kerültek már onnét ki!! – teljesen feszültségmentes, olcsó szórakoztatást. Amin jobb esetben nagyokat ásíthatunk, ha egyáltalán permanens bealvás nélkül kibírjuk. Csak megátalkodott szarfilm-rajongóknak ajánlom, de azoknak se szívesen!

Értékelés: 5/10

eyescream