Különleges kerekasztallal készültünk, hiszen ezúttal élőszóban osztottuk meg egymással a gondolatainkat: A nyolcadik utas: a Halál 35 éves jubileumi vetítésén jártunk a Corvin moziban, ahol a digitálisan felújított, rendezői változatot élvezhettük széles vásznon. Az eredeti verzióról tvshaman kollégánk cikkét ITT találjátok, a tovább után pedig olvassátok a mi véleményünket és bátran osszátok meg velünk a tiéteket!

Miskei: Minden ízében tökéletes klasszikus, lehetne egyesével sorolni a neveket, kiemelni a készítőket, de minek. Még a nem horror rajongók is tisztában vannak vele (remélem legalábbis), hogy mennyi mindent köszönhet a ma mozija, ennek az alkotásnak. Ripley végelszámolása a gonosszal, nagy vásznon nézve pedig még erotikusabb és az újranézésre még ösztönzőbb, mint valaha.

Levyathan: Nem vártam sokat a vetítéstől, mivel sokszor láttam fiatalabb koromban a filmet, inkább a retrohangulat és a társaság miatt mentem. Az említett retro visszatért, viszont csupán annyiban, hogy kicsit jobbak mára a fedélzeti számítógépek és kontrollok. Ettől eltekintve szerintem ma is ugyanolyan ütős a darab, mint annak idején lehetett, és ami a legfontosabb: igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, hogy ezt a filmet valóban a nagyvászonra szánták. Sokkal rémisztőbbek a gőzölgő vasfolyósók, a kép végében meglibbenő papírocskák, és az itt-ott felvillanó fényecskék mind a végtelenségig borzolják az idegeinket, hibátlan tempóban adagolva. Egy sötét teremben profi hangrendszerrel valóban ott érezzük magunkat a jéghideg űrben, egyedüli mentsvárként egy óriási hajón, amelynek valahol a mélyén lapul egy olyan szörny, aki elöl jobb elbújni, és a hazaútig meg sem moccanni… Állítólag a nagy sikerre való tekintettel bemutatásra kerülhet a második rész is, amit én imádok, de szerintem moziban tényleg ez a rész való a leginkább az említett reménytelen kietlenség miatt. Nagyon jó alkotás, és ameddig létezik film, mint művészet, ennek a darabnak ott lesz a dicsőség csarnokában a bőven kiérdemelt helye.

Zoo_Lee: Az eredeti Alien volt az első igazi horrorfilm, amit teljes egészében végignéztem, anno imádtam, ez az álláspontom pedig most, több mint hét év után is változatlan. H. R. Giger designja, a hihetetlen, klausztrofób, paranoid atmoszféra, ami az egész filmet átjárja, utánozhatatlan, nem vagyok benne biztos, hogy készült azóta olyan horror, amely ugyanebben a műfajban elérte volna ugyanezt a színvonalat. Moziban látni pedig szavakkal leírhatatlan élmény volt, hiába ismertem előre minden egyes csavart, jelenetet, valahogy úgy éreztem magam a teremben, mint amikor először láttam ezt a filmet. Külön érdekesség volt ezúttal a rendezői változatot látni – míg a Cameron-féle folytatásban látványosan könnyű volt kiszúrni az extra jeleneteket, az első résznél a film végét leszámítva hatalmas rajongónak kell lenni, hogy az ember észrevegye, melyik jelenet hiányzott, melyik nem volt benne a korábbi, mozis verzióban, melyik felvétel volt rövidebb, vagy hosszabb – kis apróság, ami még többet adott ennek a filmnek az élvezeti faktorához.

DeerWoman: Nagyon örülök, hogy nem hagytam ki ezt a vetítést, hiszen nem túl gyakran élvezhetünk egy ilyen klasszikust moziban.  Ha túllépünk a bájosan retró díszleteken és frizurákon (amiket egyáltalán nem neveznék szörnyűnek), egy ma is friss és aktuális művet élvezhetünk az Alienben. A bezártság, elszigeteltség önmagában is nyomasztó hatású szituáció, de mindez a világűrbe és egy csupafém hajóra helyezve fokozza a szorongásunkat. Társaink sem nyújthatnak megnyugvást, hiszen nem barátok, mindenki csak a pénzét félti, sőt egyikük sötét titkot rejteget. Az idegen, ismeretlen szörnyeteg csak a hab a tortán, a cseresznye a tetején pedig a földi vezetők reakciója az eseményekre… A kortalanul ütős történet és kivitelezés emelte klasszikussá, és szerintem mindkét verzióját érdemes újra és újra megnézni és összehasonlítani.

Szilágyi László: Először 1990 környékén találkoztam az Alien-filmekkel, bár én a második résszel kezdtem az ismerkedést. Akkor 9-10 éves kezdő horror-rajongó voltam, természetesen nem tudtam ellenállni a sokatmondó A Bolygó neve: halál címnek:) Nem szépítem borzasztóan be voltam szarva a film alatt, azóta számtalanszor újranéztem már és állandó vita a lelkemben, hogy vajon az Alien vagy az Aliens a jobb film. Óriási hatást gyakorolt rám a sci-fi és a horror ilyen tökéletes elegye, azóta is nagy rajongója vagyok mindkét műfajnak. Erre talán a legjobb bizonyíték, hogy az Alien-filmek, több mint 20 kiadásban csücsülnek a polcomon a tojások, fejek és facehugger-ek társaságában. Ezen okok miatt borzasztóan örültem, amikor kiderült, hogy a 35. éves évforduló kapcsán újra mozikba kerül Ridley Scott klasszikusa. Gyakorlatilag tökéletes paraméterek (rendezői változat digitális kópiáról magyar felirattal) mellett először találkoztam mozivásznon a Nostromo legénységével, és közel 2 órán keresztül úgy izgultam végig a történéseket, mintha nem láttam volna már tucatszor. Talán kicsit elcsépeltnek hangzott a beharangozóban, hogy ezt a filmet mozivászonra szánták és mindenkinek ott kell látnia, de a vetítés után én sem tudok mást mondani. Tökéletes alkotás, ami örökre kiállja az idők próbáját, kissé ironikus módon a sci-fi/horror szubzsáner egyik első alkotását azóta sem sikerült senkinek felülmúlnia, bár közel azért jártak hozzá néhányan. Nagy köszönet illeti a Pannonia Entertainment elhivatottságát, akik nélkül biztosan nem jött volna létre ez a remek lehetőség, nincs más hátra, mint várni az Aliens-t ugyanilyen verzióban jövőre. Klasszikus. 10/10