Egy klasszikus, brit horror-antológiával van dolgunk, méghozzá nem kisebb hírességek, mint Peter Cushing és Christopher Lee főszereplésével, forgatókönyvét pedig a Psycho című klasszikus rettenetével elhíresült Robert Bloch írta. Sajnos azonban mindezen pozitívumok ellenére is eljárt felette az idő, és csak egy közepes érdemjeggyel tudom jutalmazni.

Az egész cselekmény egy híres színész eltűnésével kezdődik, ez adja az ún. kerettörténetet. Főszereplőnk, Holloway nyomozó az ügy kapcsán különféle, titokzatosnak látszó eltűnésekkel ismerkedik meg, melyeknek közös pontja az a kísérteties ház, amelynek egykoron mindannyian lakói voltak.

Első történetben egy elismert horror író és felesége költözik az ominózus házba, ahol aztán egyre gyakrabban látni véli legújabb regényének főszerelőjét, az általa kitalált pszichopata hajlamú fojtogatót. Végén pszichológushoz küldik, mert nem normális, ha valaki ilyeneket képzeleg.

Második sztoriban két öreg barát látogat el egy helyi viaszmúzeumba, ahol annyira megigézi őket az egyik, kiállított bábú – nevezetesen egy csodaszép hölgyemény -, hogy rákattannak, és utána többször is vissza-visszatérnek megcsodálni…

Harmadik epizód egy férfiról, valamint annak meglehetősen szigorú szabályok szerint nevelt kislányáról szól. Miután képbe kerül egy dada, egyre furcsább események kezdik egymást követni.

Negyedik, és egyben utolsó részben végre megismerkedhetünk a kerettörténetet is elindító színésszel, aki úgy gondolja, hogy legújabb, horrorfilmjéhez teljesen autentikus kosztümöt szerez a közeli kellékestől. Csak arra nem számít, hogy az eladó valójában vámpír volt, és az általa hordott köpennyel együtt a képességeit is átruházta.

Igazából nem mondhatom azt, hogy rossz a film, csak hát a mai szemmel nézve már túl lassúnak tűnik a folyása, ezáltal képes néha picit unalomba fordulni. Ami viszont szerintem még ennél is nagyobb baj,hogy hiába adták neki a hangzatos Vértől csöpögő ház címet, sajnos egyetlen véres jelenttel sem találkozunk, inkább amolyan konszolidáltan meghökkentő eseteket vonultat fel. Erre azért nem ártott volna odafigyelniük. Magukkal az epizódokban tehát nincs különösebb  gond, korrektek a maguk módján, akárcsak a színészek, de az összkép sajnos mégiscsak közepes. Múltidézőnek azonban elő lehet szedni.

Értékelés: 6/10

eyescream