Teljesen véletlenül bukkantam Ryuhei Kitamura (Éjféli etetés, Versus, Azumi) filmjére, ebből kifolyólag pedig mindenféle elvárások nélkül álltam neki, de az már az elején bebizonyosodott, hogy nem valami ótvar, aljakategóriás mocsok. Szóval elöljáróba még annyit mondanék, hogy mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani ezt a nem túl ismert, ámde vérben és fordulatokban gazdag thriller-horrort.

Egy – jelenleg nem túl felhőtlen kapcsolatban élő – fiatal pár költözködésre adja a fejét, amikor útközben megszállnak egyik sztráda melletti motelben. Vacsorájuk közepette beléjük kötnek a helyi keménycsávók, akik közül az egyik rosszarcú később magánakcióba kezd és túszul ejti őket – hogy begyűjtött ingóságaikból fedezni tudja az egyik elcseszett balhéja által okozott veszteséget. Arra azonban ő sem számít, hogy az autóban egy elrabolt nőt is találnak. Nem telik el sok idő, hogy mindenki számára világossá váljon: rossz ember kezdtek. Ugyanis a tag egy iszonyatosan brutális sorozatgyilkos, aki általában nem szokott senki sem élve hagyni…

A rendező előző filmje, az Éjféli etetés szinte már a megtekintése után egyből hatalmas favorittá vált nem mindennapi  megjelenítése, és rejtélyes cselekménye miatt, az meg már szinte csak bónuszként hatott, hogy az alapját képező Clive Barker novella ha lehet, még egy fokkal zseniálisabb! Direktorunk mostani mozijában ugyancsak fellelhető ez a szokatlan látásmód, ami valósággal új színt visz az elcsépeltnek hitt cselekmény folyásába.

Film első (és egyben fő) csavarjáig úgy gondolhatnánk, hogy ez egy sima, mezei bosszúfilm lesz, átlagos mennyiségű vérrel meg közhelyszerű gyilokkal, aztán ahogy ez bekövetkezik, arcunk hirtelen groteszk mosolyba torzul, és bólogatva nyugtázzuk, hogy igen, ez az, amit vártunk. Végre nem valami unalmas, bosszúra kihegyezett tucat-slasher! Amikor pedig elkezdődik a főszereplő – Luke Evans tökéletes választásnak bizonyult – kiszámíthatónak tűnő ámokfutása, még akkor is bőven tartogat számunkra csavarokat a film, szinte egészen a végéig. Ezt a feszültséget pedig az apróbb retrospektív bevágások még inkább fokozzák. Ami a vérbőséget és a brutalitást illeti, abban hiba nincs, és igazából semmi perdöntő negatívumot nem tudnék feleleveníteni, hacsak azt nem, hogy lehetett volna kissé jobban bemutatni a titokzatosnak tűnő, központi karaktert.

Értékelés: 9/10

eyescream