Egy évvel az első rész után a folytatás kényszerét érezték az alkotók, így születhetett meg ez a mindenféle horror-motívumot nélkülöző, azonban pihent fantasy szarságokban roppant gazdag folytatás. Előrebocsátom, nem sok köze van az első részhez, ha csak annyi nem, hogy itt is található egy Ház meg sok elfuserált fajzat.

Jesse és csaja, Kate megörökli azt a házat, amit generációk óta Jesse családja birtokol. Alig toppannak be barátaik, a bohém és vicceskedő Charlie és csaja (az újkori  Madonna), amikor Jesse a fejébe veszi, hogy ugyan menjenek már ki a temetőbe ükapja sírját kiásni, mert olvasott valami hihetetlen kristálykoponyáról, és biztosan ott lesz. Temetőben aztán rá is lelnek a mágikus ereklyére, miután Jesse még életben lévő (immáron 170 éves) felmenője, Gramps jól meglepi őket. (Itt egy Scooby Doo-ból szalasztott, kefebajszú kalózkísértet jellegű öregemberre tessék gondolni, aki imád bepiálva kocsit vezetni.)

Hazacipelik, és a pincébe próbálják elrejteni. Persze a Helloween-bulit elfelejtik, amire pedig csak úgy özönlenek az emberek, és persze Gramps se maradhat ki belőle. Haverok, buli, fanta közben a semmiből előtűnik egy tök ismeretlen izomtibi, aki meglovasítja a kristálykoponyát. Mivel Gramps e nélkül haldoklóra veszi a figurát, Jesse és Charlie párosára marad a visszaszerzés folyamata. Benyitnak egy szobába, ami dzsungellé változott – ilyen ugyebár már láthattunk a Troll első részében -, később azonban kiderül, hogy valami őskori dimenzióba csöppentek. Izomtibit felfalja egy döbbenetesen kinéző bajszos őslény, a koponyát pedig egy pterodactylus rabolja el, ami szintén kötelező jelleggel megtalálható minden kicsit is fantasztikus/kaland filmben. Már majdnem megszerzik a tárgyat, amikor visszakerülnek a házba, sőt nem mindennap vendégek – egy baby-pterodactylus és egy kutyafejű hernyó (!) – is társulnak hozzájuk, hogy komikus perceket szerezzenek a cselekmény további alakulása közben.

Kate féltékenységi roham okán lelép még az este Lanával, így már csak hárman maradnak a házban. Reggel egy fura villanyszerelő lepi meg őket, aki a falat lebontva egy másik dimenzióra bukkan. Átnéznek, és néhány mexikói bozontharcos legyőzése után kiszabadítják az áldozati szűzlányt.

Filmünk egyértelmű csúcspontjának kikiáltott jelenetben – egy asztalnál étkezik az ükapa, a hernyókutya, a baby-pterodactylus és a megmentett szűzlány – az ételből kiugrik Gramps régi ellensége, Slim Razor. Megöli az öreget, majd pedig a koponyát megszerezve kereket old. Némi lövöldözés, amibe már a rendőrség is belekeveredik – megjegyzem, a fej nélküli Slim iszonyatosan jól céloz, hiszen ablakon keresztül is pontosan eltalálja az egyik tisztet -, majd pedig Jesse végez az alakkal. Bugyuta végkifejletként főszerelőnk a kristálykoponya erejével (természetesen Charlie és a szűzcsaj társaságában) utat nyit egy vadnyugati dimenzióba, és ellovagol a tájba.

Kezdem azzal, hogy a filmnek köze sincs a horror műfajhoz, leginkább a fantasy, ami dominál benne – mintha, csak a Troll első részét nézném, annyira kretén és idióta, ráadásul ezt még próbálják mindenféle extra-baromsággal fokozni, lásd: baby pterodactylus és hernyókutya stb., szóval fogja az ember a fejét rendesen! Dimenziólépésekkel kapcsolatban meg kapásból a Waxwork ugrott be, kb. hasonlóan költségkímélő módszerekkel is dolgoznak. Eszem megáll, annyi balfaszsággal találkozhatunk, és ha az emberben nincs meg egy minimális pihentségi faktor, akkor szinte már húsz perc után könnyen elszállhat az agya, és hagyja az egészet a fenébe.

Értékelés: 4/10

eyescream