Tom Holland író-rendező nem ismeretlen név a horrorszakmában. Tessék csak a Mesék a kriptában sorozatra gondolni, de ott vannak még a (régi és új) Frászkarika filmek vagy éppen a szintén klasszikus (bár általam nem túl kedvelt) Gyermekjáték. Emellett pedig Stephen King adaptációkat is szokott készíteni: Langolierek, Sorvadj el!, újabban pedig a Tízórai emberek novellával próbálkozik, hajrá! Bármily fura, de az antológia általa rendezett epizódjában bizonyos emberek fagyiként való szétolvadását kéne komolyan vennünk…

Történetünkben egy kisvárosban játszódik, ahol a főszereplő Layne és gyerekkori cimborái egyik társuk temetésén találkoznak. Nem sokkal később egy másik haverjuk, az alkesz Toot is odaveszik: holttest helyett csak a ruháit és egy nagy adag tócsát találnak. Habár ezeken a forró nyári napokon Layne olykor-olykor meg akar fagyni a hirtelen fellépő hidegtől, és a gyerekeket egy idegen hang bűvöli jégkrémért epekedő agymosott zombikká, akik a városban szanaszéjjel bóklásznak, senki semmit nem gyanít. Még jó, hogy főszereplőnk egy kimerítő szexet követően a felesége unszolására elmeséli egyik gyerekkori csíntevésüket, amiben konkrétan kinyírták a kedves és barátságos, bár szellemi fogyatékos fagyisembert. Ekkor már kezdenek lassan összeállni a dolgok…

Tom Holland eddigi munkásságából leszűrhetjük, hogy valahol mindig is hajlott a pajkosabb horror-vígjátékok vonalára, de ezt az eredetileg John Farris – déli gótikus műfaj kigondolója, ha esetleg valakit érdekel – által kiagyalt történetet még ennek tudatában is elég nehéz bármilyen szempontból komolyan venni. Már maga az alapötlet is elég mókás, ehhez jön hozzá színészeink suta és gyötrő játéka – persze legyinthetnek, hogy nem baj, mert úgyis CSAK televízióba lesz, de akkor is. Lehetett volna mondjuk szimplán egy véres komédia is, amiben szerepüket túljátszva reflektálhattak volna a helyzet abszurditására, de nem.

Ráadásul már az első húsz perc után vége lehetne, felesleges ennyire nyújtani, már minden összeállt a fejünkben, ehelyett csak keservesen telnek-múlnak a percek, mi majdnem bealszunk, de legalábbis szörnyen szenvedünk. Hogy azért valami jót is mondjak a filmről, Virgil elolvadós jelenete például elég klassz lett, de ezért külön nem néztem volna meg ezt a nevemmel összefüggésbe hozható epizódot.

Értékelés: 5/10

eyescream