John Landis az első évadban az egyik legjobb és legemlékezetesebb részt prezentálta, egyértelmű volt, hogy a folytatásban is szerepet kap. Ha nem is sikerült a Deer Woman minőségét megütni, mindenképp az élbolyba kéredzkedik ez az epizód is.

 

Harold boldog ember. A családja megértő, szerettei nem csinálnak rendetlenséget, nem beszélnek vissza, kislánya soha nem visz haza rossz jegyet, felesége soha nem fogja őt megcsalni, idős szülei pedig megértőek és támogatóak. Ugyanis mindegyikük csontváz, mert Harold savval szépen lemaratta róluk a húst, így csak portalanítani kell őket.

 

Minden derűre jön bórú, jelen esetben egy fiatal házaspár képében, akik pont Harold szomszédságába költöznek. A jószomszédi viszony ápolása érdekében össze is barátkoznak, Harold ki is nézi magának a fiatal, kissé boldogtalan, szép erős csontozatú asszonykát, pont bele illene a családmodelljébe. A házaspár nagy terhet cipel, kislányuk rákban hunyt el, ráadásul a férfi orvos és nem tudta megmenteni. Most azért költöztek a kertvárosba, hátha összejön lelkileg is az újabb babaproject. Csak sajnos rossz szomszédot fogtak ki.

 

John Landis nem tudja meghazudtolni magát, most is szívesen nyúl a vígjátéki elemekhez, de azért a forgatókönyv nem tobzódik a komédiában. A horror részek, szétmart hullák eléggé pofásak – újabb piros pont Nicoteroéknak -, a vége csavar is hatásos – bár azért nem annyira meglepő -, az a capella muzsika is kellemes aláfestést ad. Azért néha leül, a hatvan percet nem sikerül maradéktalanul kitölteni, és inkább az egyszer nézhető kategóriába tartozik, viszont a második évad top részei közé simán befér.

Értékelés: 7/10

Miskei