Spanyol kiválóság, bizonyos Alejandro Amenábar (Halálos tézis, Nyisd ki a szemed, A belső tenger) A csavar fordul egyet c. nagy sikerű Henry James regényt vette alapul, mikor elkészítette ezt a horror és a thriller határán egyensúlyozó alkotást. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert olyan intelligens módon tudja magát ijesztőre és félelmetesre generálni, hogy egy csepp vér sem folyik benne, drámai események viszont annál inkább! Ezen tények ismeretében talán nem meglepő, hogy az elkészülte után egyből nyolc Goya-díjat (spanyol nemzeti filmdíj) nyert.

1945-ben járunk, Jersey szigetén. Grace egy hatalmas házban egyedül neveli két gyermekét (Anne és Nicholas), mivel a háborúba ment férje nem ad magáról életjelet. Egy napon három szolgáló érkezik – Mrs. Mills, Mr. Tuttle és a néma Lydia -, akik rögtön munkába is állnak, azonban Grace felhívja a figyelmüket: fokozott óvatossággal tegyék a dolgukat, ugyanis a gyerekek olyan különleges betegségben szenvednek, ami miatt nem érheti őket napfény.

Látszólag vasfegyelemben telnek a napok, mikor egyszer csak kiderül, hogy Anne (Grace lánya) már régebb óta egy bizonyos Victor nevű fiú hangját hallja, aki néha ajtókat nyit ki, vagy éppen függönyöket húz el, de ami lényeges, hogy vele van egy egész család. (A kislány ezt bizonyítandó még fantomrajzokat is készít a látogatókról.) Grace merő kitalációnak véli az egészet, de később már ő is azt tapasztalja, hogy bizony nincsenek egyedül a házban. Eközben Charles váratlanul hazatér a háborúból, de mintha nem önmaga lenne. Pár napot időzik, aztán az egyik reggel ugyanolyan váratlanul el is tűnik, mint ahogy jött. Grace egyre idegesebb, a szolgálók meg furcsán kezdenek viselkedni, mintha valami roppant fontos dolgot titkolnának, mire a ház úrnője az egyik szobában megtalálja a halotti fotójukat…

Hiába, már vagy legalább tízszer láttam ezt a filmet, de még mindig nem unom – ezért aztán engedtessék meg nekem, hogy a következőkben már-már szuperlatívuszokban fejezzem ki magam. Amenábar valami olyan zseniálisat, hatásosat és egyben elgondolkodtatót alkotott, ami a ‘sokat markol keveset fog’ elve alapján csak ritkán sikerül valakinek. Már elejétől észlelhető az a mértékű drámai feszültség, ami apró lépésekben egyre feljebb és feljebb tornássza magát egészen a film végéig, amikor is egy mindfuck csavarral kiderül az Igazság. (Direkt nem akarom megnevezni azt a másik híres, hasonló koncepcióval operáló filmet, ugyanis akkor baromi nagyot spoilereznék – bár szerintem a megtekintése után egyből rájöhettek, hogy melyik az, haha!)

Ami a legnagyobb erénye, hogy mindvégig ott ül a cidri a vállunkon, hogy akkor most mi is ez meg hogyan van, tehát a thriller-atmoszféra tökéletesen működik, és egy pillanatra sem laposodik el a cselekmény. A film fényképezésére vagy zenei kíséretére egy rossz szavunk nem lehet , mindkettő iszonyúan el van találva! Színészeink szintén elég jól játszanak, főleg Nicole Kidman-t emelném ki; szerintem élete egyik legjobb alakítását hozza ezzel a hideg, vallásos és kimért nőszeméllyel, amikor pedig a végén kiderül, hogy valójában mit is tett, durván borsózik a hátunk… Ezenkívül még mindenképpen megemlítendő, hogy a cselekmény egész végig az ominózus ház falai között játszódik, szóval már alapból ad egy nyomasztó keretet neki ez a mindentől elvágott, világvégi szigeten lévő, a köd által amúgy is behatárolt helyszín. Egy szó mint száz: mindenkinek csak ajánlani tudom!

Értékelés: 10/10

eyescream