Három-négy évente legalább egyszer megtörténik, hogy egyetlen kép alapján máris tudom egy filmről, hogy nagyon fog tetszeni, és hogy mindenképpen meg kell néznem; ez a megérzésem még sosem hagyott cserben. Így voltam anno a V-vel, amiről kizárólag jó dolgokat tudok mondani, ezért örömömre szolgál, hogy ennek az oldalnak a hasábjain én beszélhetek róla. Egyébként pedig józan ésszel nem tudom elképzelni, hogy ki ne lenne kíváncsi erre, hiszen Alan Moore képregényén alapul, a Mátrix-tesók pénzelték, elgondolkodtató, látványos és nemcsak egy elképesztően király szabadságharcos/szuperhős van benne, hanem még egy csomó rendkívüli színész is. Azért a horror rajongóinak sem kell szomorkodniuk, mert elég sok véres esemény történik, de a lényeg nem csak ez; úgyhogy maszkot fel és irány a jövő Londonja, nézzünk szembe együtt a Sutler-rezsimmel V oldalán!

A nem is olyan távoli jövőben a világ megváltozott és a legerősebb állam a totalitárius diktatúra által uralt Anglia lett. Helyszínünk az angol főváros, ahol a félelem rabigájában élnek az emberek egészen addig, amíg a semmiből megjelenik egy maszkos, különös jelmezt viselő ismeretlen, aki felrobbantja az egyik történelmi jelentőségű épületet. A merényletnek szemtanúja a maga is rettegésben leledző Evey, aki hamarosan ismét szembe találja magát az álarcos figurával és elképesztő tervével. A magát csak V-nek nevező férfi ugyanis azt tervezi, hogy megdönti a kormány hatalmát, felrobbantja a Parlamentet és visszaadja a népnek a szabadságát. A forradalom útját hullákkal kövezi ki és miközben a hatalmat gyakorló párt vezetője őrjöng, a rendőrség főfelügyelője egy hihetetlen összeesküvés nyomaira bukkan a háttérben. A káosz egyre terjed, a lázadás hulláma egyre erőteljesebben söpör végig a városon és közeledik november ötödike, a nap, amikor V négyszáz évvel korábban élt elődjének, Guy Fawkes-nak nyomdokaiba kíván lépni. Vajon sikerrel járhat? Mellé áll majd az emberek tömege vagy egyedül marad? És mi lesz Evey szerepe ebben az egészben?

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi jó dolog van itt. A disztópikus világrend egyértelműen megjelenik, a Moore-féle eredeti képregény Thatcher-érára irányuló kritikája és Orwell legendás 1984-e keveredik Wachowskiék víziójával, így tárva elénk egy jövőképet, ami sajnos egyáltalán nem alaptalan. Ebben az eljövendő „szép új világban” nincsenek űrhajók vagy repülő autók, de van mindent látó Nagy Testvér, lehallgatás, propaganda-hadjárat és riogatás. (Megjegyzés: Ez a járványos fogás két-három évente a valóságban is előkerül…) Külön pikantériája a Vendettának, hogy az egész rendszert képviselő személyt az a John Hurt kelti életre, aki az 1984-ben éppen a lázadást, a másképp gondolkodást képviselte… A Hugo Weaving által megformált V már önmagában is elég ahhoz, hogy az egész mozit elvigye a hátán: erőteljes, titokzatos, különös karakter, aki emberfeletti erővel és gyorsasággal rendelkezik, emellett pedig briliáns stratéga, kiváló szónok meg még táncolni is tud. Szerintem bátran nevezhetjük őt szuperhősnek, akit leginkább A Sötét Lovag Jokeréhez lehetne hasonlítani, ám míg amaz a káosz és az anarchia megtestesülése, addig V a mindent legyőző szabadság, az abszolút igazság emberi formában.

Natalie Portman Evey-je és Stephen Rea Finch főfelügyelője az átlagemberek képviselői. A lány beletörődött a sorsába, fél cselekedni és fél szembenézni a valósággal, annak dacára, hogy eléje tárul annak legmocskosabb oldala. A rosszul működő társadalom rásütötte a bélyegét, emiatt kezdetben jobban fél V-től, mint az elnyomóktól; egészen addig, amíg keresztül nem megy egy rémisztő utazáson (a nézővel együtt). A rendőr az érme másik oldala, a rendszer egyik pillére, aki vagy tényleg hisz Sutler kancellár elveiben, vagy csak olyan régen él velük/köztük, hogy már megszokta őket. Ám amikor lassan rájön, hogy minden, amiben hitt, minden, amiért harcolt, hazugság, válaszút elé kerül; el kell döntenie, hogy ki mellé áll majd a végső összecsapás során. Ahogy a történet atyjától megszokhattuk, minden fontosabb szereplőnek megismerhetjük a hátterét: a játékidő alatt kibontakozik előttünk a „jófiúk” és a „rosszfiúk” élete, múltja, sőt, aki elég figyelmes, az még a jövőbe is betekintést nyerhet! Érdekes mellékszál Valerie-é, egy önálló kis „mese” az egész eseménysoron belül; de ugyanígy lebilincselő a nyomozás folyamata; izgulhatunk V merényleteikor, hogy vajon sikerül-e neki és borzonghatunk a diktatúrákat bemutató, már-már dokumentumfilm értékű leírás láttán. Ami kultúra, ami érték, azt pusztulásra/eltűnésre kárhoztatják; aki másként él, másképp gondolkodik, vagy másképp érez, az halálra van ítélve; és senki sem mer ellenállni. (Belegondolni is szörnyű, de sokunk szülei/nagyszülei ilyen korban éltek…)

A Vérbosszú látvány tekintetében is elsőrangú, ám nem a számítógépes grafikák uralják a néznivalót, hanem valódi speciális effektek, pl. felrobbanó makettházak. A minimális zenét a címszereplő zenegépe szolgáltatja és ezek után garantáltan minden nézőben nyomot hagy majd Csajkovszkij 1812 nyitánya! A már említett remek színjátszók mellett meg kell még említenem Stephen Fry-t, aki mintha önmagát alakítaná; Tim Pigott-Smith-t lenyűgözően hideg és gonosz játékáért; a bűnbánó bűnös Sinéad Cusacket; a végsőkig szélsőséges figurát megformáló Roger Allamet és a velejéig romlott püspök bőrébe bújt John Standinget; mind-mind elsőrangú teljesítményt nyújtanak! Ez a film minden szempontból tökéletes: több szálon futó eseménysor, letaglózó hatású képek, baromijó színészek, néhány poén, látványos akciók, király zene, elgondolkodtató mondanivaló, emlékezetes szövegek, dráma, társadalomkritika és még műfaji korlátok közé sem lehet igazán beszorítani. Sokadik nézésre is ugyanolyan nagyszerű, megunhatatlan alkotás, az egyik legnagyobb kedvencem!

értékelés: 10/10

tvshaman