A horrorfilmek és regények műfajának a mai napig vannak olyan meghatározó darabjai, melyekről a nagyközönség nem tud, és jó eséllyel sosem fog hallani, mégis, ha anno nem születtek volna meg, több legendás alapmű talán sosem készül el. Ilyen Richard Matheson 1954-es regénye, az I Am Legend (Legenda vagyok) is. A kissé ostoba címzés ellenére (csak a 2007-es változat használta az eredeti címet) a regényből nem csak a Will Smith főszereplésével készült adaptáció létezik, többek között Vincent Price és Charlton Heston közreműködésével több, legendás adaptáció is napvilágot látott az évek során. Az újabb túlélt világvége tiszteletére rendezett tematikus hetünkön pedig ezeket a filmeket fogom sorra bemutatni.

A 60-as évek közepén rejtélyes vírus támadta meg az emberiséget, ami ellen még a legkiválóbb tudósok sem voltak képesek gyógymódot találni – a fertőzés akár belégzés útján is megtörténhetett, a tünetek megjelenése pedig felért egy halálos ítélettel, aminek teljesülését pokoli kín és vakság előzte meg. Három évvel később egyetlen ember van már csak életben: Dr. Robert Morgan (Vincent Price), aki, mivel élete során korábban megfertőződött a vírus egy gyengébb, hatástalanabb változatával, immúnis a fertőzésre. Napjai azonban nem nyugodtan telnek, hanem rettegésben, a halottak ugyanis minden este előmásznak sötét búvóhelyeikről, hogy előkerítsék őt, és kiszívhassák a vérét – távol tartani csak fokhagyma, feszületek és tükrök segítségével tudja őket. Morgan élete teljes monotonitásban telik, minden reggel eltakarítja az este során elhullott vámpírokat, kijavítja a barikádokat, feltölti a generátort, majd elindul, hogy pótolja a készleteit, közben a műhelyében készített karókkal minél több vérszívóval végezzen, amíg azok búvóhelyeiken alszanak, majd hazaérjen napnyugta előtt. Az igazi kihívást azonban maga a kérdés jelenti számára – érdemes-e élni, amikor az életének már semmi célja nincs, nincs semmiféle társa, csak a családja emléke, és csak az ő halála választja el az emberi fajt a teljes kipusztulástól?

Sokan ezt a filmet tartják Vincent Price valaha készült legjobb alkotásának, és ezzel egyet kell értenem. Valljuk be, egy film, aminek jelentős részében egyetlen szereplőt követünk, nagyon könnyen és gyorsan unalomba fulladhat, ezért az I Am Legend különösen nehezen adaptálható mű volt, de a készítők és Price teljes sikerrel hidalták át az akadályokat. A játékidő nagy része a főszereplő monológjaiból áll (aki hallotta már Vincent Price hangját, annak nem sok gondja lehet ezzel), a túlélést bemutató keretrészek pedig közrefognak egy hosszabb, majdnem 20 perces szegmenset, ami Robert szemein keresztül mutatja be az életét a fertőzés elején, majd az emberiség pusztulását, a családja elvesztését, és az első borzalmas találkozást a vámpírrá változott fertőzöttekkel. A zene, a hatalmas, kihalt város képei, az egyre reménytelenebbé, borzalmasabbá váló monoton mindennapok, és Price zseniális alakítása révén a film elképesztő drámai mélységeket ér el. A finálé pedig – nincs kedvem lelőni, legyen elég annyi, hogy a lehető legtávolabb áll a Happy End-től, és garantáltan érzelmi/filozófiai robbanást idéz elő minden nézőben. Az eredeti regénytől ugyan vannak elég jelentős eltérések, előbbiben például a főhős nem tudós volt, a vámpírok futni, gondolkodni tudtak, mint a még élő emberek, és kaptunk egy konkrétabb, hosszadalmas magyarázatot is a vírus természetéről, illetve egy még lehangolóbb és borzasztóbb finálét – de ez a film színvonalát kicsit sem csökkenti, legfeljebb annyit mondhatok, hogy akinek a film tetszett, az mindenképp szerezze be a regényt is. A The Last Man on Earth fantasztikus film, nagyon sajnálom, hogy korábban nem találkozhattam vele, és ajánlom a megtekintését minden horror rajongónak, ami nem is bonyolult, mivel public domain kategória, így bárki bármikor legálisan megnézheti. Külön érdekességként még azt érdemes megemlíteni, hogy ha nincs a The Last Man on Earth, valószínűleg nincs Night of the Living Dead és zombi filmes műfaj sem, George A. Romero ugyanis saját bevallása szerint ebből az olasz gyártású klasszikusból, és Matheson eredeti regényéből vette a kannibalisztikus élőhalottakká változtató fertőzés alapötletét, és a házban elbarikádozott túlélő(k) történetét is, akiknek ki kell bírniuk hajnalig. Egyszóval igen, műfajteremtő klasszikusról van szó, ha még nem láttátok, egy pár klikkelés áráért simán elfér a karácsonyi horrorfilmek mellett.

értékelés: 10/10

Zoo_Lee