A borzasztó Rasen után rengeteg megalázó és értelmetlen dolgot csináltam volna szívesebben, mint hogy akárcsak minimális szinten is tovább foglalkozzak a Ringu szériával. Nagy nehezen aztán mégis erőt vettem magamon, és betettem a Ringu 2-t, ami a jelenlegi állás szerint a hivatalos folytatás, a rajongók pedig jóval pozitívabban álltak hozzá, így legalább egy részem reménykedni tudott. De hogy a reményeim teljesültek? Azt sajnos nem mondanám…

Szóval: ismét az első rész vége után járunk, Ryuji halott, a nyomozók érthetetlenül állnak a halála felett, ahogy Sadako kútból kihalászott holttestével sem tudnak mihez kezdeni, utóbbiról ugyanis kiderül, hogy valamilyen bizarr és hihetetlen módon 30 teljes éven keresztül életben maradt a kútban, és csak alig 2-3 éve halt meg odalent. Eközben Reiko és Yoichi eltűnnek, Reiko egyik kollégája, Okazaki , Mai Takano segítségével megpróbál a nő nyomára bukkanni, és befejezni a munkáját az elátkozott kazettával kapcsolatban. Rábukkannak egy tizenévesekből álló társaságra, akik azzal szórakoznak unalmukban, hogy megnézik a felvételt, majd lemásolják, és megnézetik mással is, hogy megtörjék az átkot, mielőtt az megölné őket. Segítségükkel a riporter hozzájut a szalag egy példányához. Mai eközben más nyomok híján megpróbálja felvenni a kapcsolatot Tomoko barátnőjével, a lánnyal, aki az első rész felvezetésében közvetlen közelről nézhette végig, hogyan végez Reiko unokahúgával az átok, és a látvány őrületbe kergette. A helyzete azóta csak még rosszabb, ugyanis kiderül, hogy Sadako aurája valamilyen módon megfertőzte őt, és eleven telepatikus adóvevőként képes terjeszteni az átkot, minden audiovizuális eszközt, televíziókat, videokazettákat megfertőz az elátkozott szalagéhoz hasonló tartalommal. Mai végül megtalálja Reikot is, de kiderül, hogy Yoichi is megmagyarázhatatlan természetfeletti jelenségeket produkál, mintha csak Sadako valamilyen módon megszállta volna őt. Miután a rendőrség a nyomukra akad, Mai megpróbál segíteni nekik, hogy megszabadulhassanak Sadako szellemétől, mielőtt az Yoichit használva még több embert küld a halálba.

Kezdjük a lényeggel: a Ringu 2 minden tekintetben jobb folytatás, mint a Rasen, így hála az égnek ezúttal legalább nem kerültem agyhalálhoz hasonló állapotba a másfél órás játékidő alatt. Viszont, ettől függetlenül még mindig nem tudom jó filmnek nevezni. Puszta kíváncsiságtól vezérelve betettem újra az első Ringut, hogy megértsem, miért is tetszett az annyival jobban, miben több az összes folytatásnál, és úgy érzem, rájöttem. A probléma ott van, hogy az első filmben a néző teljes sötétségben volt, annyit tudott összesen, hogy van pár teljesen hétköznapi karakter, akik csak nyugodtan élni akarták az életüket, mire kapcsolatba kerülnek egy eléggé felzaklató témájú filmszalaggal, ami egy héten belül valahogy végezni fog velük. És kész, lehetett értük izgulni, mivel az életük forgott kockán, a hideg futkosott az ember hátán, ahogy lassan fény derült a kazetta eredetére, az utolsó húsz perc pedig egy igazi idegborzoló rémálommá vált, ami olyan sokkoló befejezésben teljesedett ki, hogy percekkel a befejezés után is szótlan maradtam tőle. Ehhez képest a folytatásokban már mindent tudunk arról, hogy miért is halnak az emberek a videótól, a szereplők egyike sem kerül életveszélybe a film megtekintésétől (hiszen a megoldás már ismert), a hangulatot, a történetet lehetetlen fokozni, vagy tovább mélyíteni, és a jelenetek egyike sem képes olyan intenzitást elérni, mint az első részből bármelyik. Röviden megfogalmazva, a Ringu olyan film, ami önmagában teljes és egész, semmi szükség nem lett volna folytatásokra. A Ringu 2 nem rossz, de nem mutat fel semmi újat, a közelébe sem ér az eredeti hangulatának, és összességében teljesen egyszerű, felejthető alkotás marad. De a Rasennél legalább értelmesebb és élvezhetőbb.

értékelés: 5/10

Zoo_Lee