A brit horrorkomédiáknak megbecsült helye van a műfajon belül, lehet szeretni vagy utálni, de nagyon egyedi látásmódot képviselnek. Jake West pedig nem új a szakmában, hiszen elég csak az Evil Aliensre gondolni, őrületes agymenésével örökre beírta magát a filmtörténelem ezen lapjaira. Most pedig kicsit bővebben kitérek arra, vajon négy évvel később sikerült-e megismételni a sikert.

Maga a film elsődlegesen vígjáték, a sztori eleje pedig a meg nem értett férfiak egy csoportját mutatja be, amint mindegyiknek komoly problémái vannak a szebbik nemmel, egyfajta meg nem értett társadalmi rétegként aposztrofálják létezésüket. Egyikük épp válik, a jó haverok pedig el akarják vinni a Moodley nevű koszfészekbe, ahol semmi sincs, az viszont nagyon nagy mennyiségben. Mivel a minibusz sofőrje nő, ezért jókora mennyiségben kap ő is célzásokat, miszerint a nők csupán gondot okoznak és nem többek két lábon járó dudáknál. A valóban lepusztult hely viszont sokkal több titkot rejt, mint gondolnák, ugyanis valami miatt az összes férfi eltűnt, a nők pedig emberhúsra éhező mutáns zombikká alakultak, akik előszeretettel kínoznak meg bárkit, akinek lóg valami a lábai között.

A felocsúdást követően kénytelenek menekülni, bár értékítéletük a nőkről a film végéig vajmi keveset változik. Útjukba akad egy katona, illetve a tábornok – már ami megmaradt belőle -, ám értelmes magyarázattal senki nem szolgál. Szerintem túlontúl kis hangsúlyt fektettek arra, hogy megmagyarázzák, miért és hogyan lesznek képesek a nőket felhasználni katonai bevetéseken, mi köze van az egésznek a Meg Nut nevet viselő hölgyhöz és egyáltalán minek van szükség egy totál fölösleges mellékszálra, amelyben egyik társuk csetléseit követhetjük figyelemmel, majd ő is jól elhalálozik. Néhol az utalásokkal igyekeztek kicsit közelebb hozni a nézőt a cselekményhez, nos ez szerintem egyedül az Evil Dead-es résznél sikerült.

A történet vége szintén annyira homályos, mint az előbb említett részletek, bár az érdekessé teszi a dolgokat, hogy az Evil Aliens sem a magyarázatok és a logikus filmek királynője, mégis szórakoztató. Itt csupán elvétve fedeztem fel azokat a momentumokat, amik feledtetni tudták velem, hogy ez az egész túl abszurd ahhoz, hogy igaz legyen. Tényleg voltak vicces beszólások és mókás események, de összességében nem működött ez a vonal. Az alkotásnál az operatőr és a maszkmester munkássága kimagasló, a betétdalok is nagyszerűen hozták helyzetbe a színészeket. Apropó a színészek… sajnos bennük semmiféle szerethető vonást nem véltem felfedezni, egész egyszerűen semmilyenek voltak. Bár abszolút nézhető film, nem kihagyhatatlan és szerencsére csak 90 perc.

Értékelés: 6/10

Plendil