Mindenki nagyon várta a Prometheus-t, amit az Alien-kvadrológia előzményeként emlegettek, ám még ha nem is az, akkor is egy új sci-fi Ridley Scott rendezésében, ráadásul egy csomó jó színészt is szerződtettek hozzá, például Noomi „Tevováltlány” Rapace-ot és Michael „Magneto” Fassbendert. Ha ezek az infok még mindig nem keltették fel a figyelmedet, akkor ajánlom, kattints a Továbbra, mert bizony van még itt jócskán érdekesség!
A jövőben járunk, ahol egy kutató páros (egyikük Rapace) meglepő felfedezést tesz különböző ősi kultúrák tanulmányozásával, mégpedig azt, hogy a legtöbb régi feljegyzésen, legyen az barlangrajz vagy dombormű, szerepel ugyanaz a motívum, ami nem más, mint egy csillagtérkép! De vajon mire mutat? A kutatók a milliárdos Weyland segítségével toboroznak egy csapatot, akik a Prometheus nevű űrhajó fedélzetén útnak indulnak a messzeségbe, hogy elérjék az évezredekkel ezelőtt megjelölt célpontot. A tudósok abban bíznak, hogy meglelhetik a választ a legfőbb kérdésre, vagyis arra, hogy miért vagyunk, miért éppen a Földön létezünk, mi az életünk értelme? De mi van akkor, ha az út végén nem a megváltás várja őket?
Nagyon nehéz úgy írni róla, hogy semmilyen poént ne lőjek le, ezért inkább megpróbálok kedvet csinálni hozzá nektek, aztán, ha majd megnéztétek, mindenki döntse el, hogy számára miről is szólt:) Ez a mozi ízig-vérig sci-fi, jó adag horrorral, de mindenek előtt egy elgondolkodtató felvetés az életről. Létezik-e Isten és ha igen, ki ő? Ha létezik és meg lehet találni, mi történik akkor, ha találkozunk vele? Hajlandó-e válaszolni a kérdéseinkre? És mi van akkor, ha nincs Isten, hanem valami (valaki?) más van helyette?
A Prometheus nem egy közvetlen előzménye A nyolcadik utas: a Halálnak, hanem inkább egy előtörténet-széria első darabja. Leginkább az új Star Wars-trilógiához tudnám hasonlítani: abban az univerzumban játszódik, ahol az Alienek játszódnak, sok szálon kapcsolódik hozzájuk és néhány szereplőnek megismerhetjük az eredetét (pl.: Space Jockey), de mégsem teljesen az, mint elődei. És ez a legnagyobb baj Scott bácsi mozijával: mindenki azért utálja, mert nem ugyanaz, mint az Alien. Pedig aki itt megakad, az rosszul jól, ugyanis sok-sok dolog van benne, amin utána még akár napokat is lehet agyalni; ráadásul akadnak gyomorforgató/ijesztő szekvenciák és Ellen Ripley után egy újabb szimpatikus, erős hőst kapunk, akinek végül egyedül kell elviselnie az idegenekkel való találkozás minden borzalmát. Külön kiemelném az operációs jelenetet, a földönkívüliek fantasztikus megvalósítását és a lenyűgöző látványt, amit érdemes 3D-ben nézni. Rapace és Fassbender mellett még felbukkan a szépséges Charlize Theron, újfent negatív szerepben, valamint a Hollywood egén egyre feljebb emelkedő csillaggal rendelkező Idris Elba is; a többiek nem érdemelnek szót.
Van néhány logikai bukkanó meg pár fura dolog ebben a filmben és a dupla befejezés után sokan úgy álltak fel a moziszékből (többek közt a barátaim is), hogy azt gondolták, ez nem volt jó. Én már rögtön akkor megértettem, mennyire nagyszabású művel állunk szemben, ám tény, hogy szerintem sem volt annyira kiemelkedő. Napokkal később, mikor újra találkoztam a srácokkal, már mindketten azt mondták, elgondolkodtak rajta és mégiscsak jó volt; ez az, amiben a Prometheus ereje rejlik. Sok dolgot láthatunk, de még többet nem és ezek mindegyike arra késztet, hogy továbbvigyük magunkban a történet szálait, aztán újra meg újra átgondoljuk az egészet és higgyétek el, megéri! Aki viszont nem akar gondolkozni, az válasszon valami mást.
értékelés: 8/10
tvshaman
Cikklista frissítve!
Gondolkodni ott vannak pl. Arthur C. Clarke művei, élen az Űrodüsszeiával, egy Alien-filmtől – vagy annak egy változatától – nem ezt várom, az Űrodüsszeián pedig szabályosan be is aludtam. De még ha nagy sorskérdéseket is vett fel egy film, illenék korrekten meg is válaszolni őket, s nem olyan hányaveti módon bánni velük, mint ahogy itt történt. Na persze (spoiler) mivel nincs lezárva a történet (spoiler vége), ez a felelősség most még nem terheli a filmeseket, de egyszer muszáj lesz valamit kitalálni. Pont emiatt gyanítom, hogy még maguk a filmesek sem tudják hogyan tovább, és a folyt. köv.-vel megpróbáltak időt nyerni, hogy később kiagyaljanak valamit. Clarke-nál is ez volt: feldobunk aztán nyitva hagyunk kérdéseket, te meg varrj olyan gombot rá, amilyet akarsz. Csakhogy míg nála ez elmegy, mert szinte az egész munkássága ilyen, egy mozgalmas akció-sci-fi esetében, főleg ha az az Alien franchise-ba tartozik, ez szerintem megbocsáthatatlan lenne. (Már eleve bajos dolog a vallást belehozni a sci-fibe, mivel előbbihez nem kötelessége alkalmazkodnia az utóbbinak, miért is ne lehetett volna Isten vagy Jézus ufonauta?) Lényeg a lényeg: ide a látványon, és a feldobott labdákon kívül korrekt válasz(ok) is dukál(nak), vannak is ötleteim, ha engem kérdeznének (álmodik a nyomor):).
Lehet, hogy rosszul értem, de ezek szerint az a sci-fi, ami elgondolkodtat, nagy kérdéseket vet fel és/vagy a valással foglalkozik, DE NEM válaszol a saját kérdéseire, az csak szar lehet?:)
A 2001: Űrodüsszeia mai szemmel nézve tényleg rém unalmas, de akár egész könyveket lehetne írni az értelmezéséről, és mondjuk az Alien3-ról nem lehet elmondani ugyanezt.
A vallás és a tudomány már Darwin óta (vagy talán már sokkal régebb óta) “harcol” egymással: megférhetnek-e békésen, vagy csak az egyik a valódi, a másik kitaláció? Ha már a valóságban ilyen elképesztő konfliktusokat idéz elő ennek a két dolognak a találkozása, akkor miért ne lehetne ez téma egy filmben?
Én speciel kifejezetten szeretem az olyan alkotásokat, amikben nincs egy egyértelmű válasz. Kell tudnunk például, hogy Romero zombijai miért lettek? És ha már ennél a példánál tartunk, szinte minden egyes “of the Dead”-moziban felvetül a lehetőség, hogy az élőholt-áradat Isten büntetése a bűnös emberiségnek. Ezzel is baj van? Szerintem kifejezetten jó, ha nem rágnak a szánkba mindent, és értelmezhetjük úgy a látottakat, ahogy azt mi szeretnénk. Ebben rejlik (talán) a Prometheus ereje, de említhetném még példának a Franklynt, az Álomháborút vagy akár az Immortel (Ad Vitam)-ot is. [OFF: Tudom, hogy ezeket vagy senki sem látta, vagy mindenki utálja, de ez van:)]
Szerintem neked is csak az az igazi bajod Ridley Scott bácsi filmjével, hogy odaragasztották A nyolcadik utashoz, mert ha ez nem lenne, akkor egy jó kis sci-fi/horror lenne, amit bár senki sem nézne meg, aki mégis látná, az nem kritizálná.
Remélem nem sértettelek meg, nem állt szándékomban!
Igen, ez utóbbiban van valami. Ízlések, vélemények és pofonok ugye különbözőek, de valóban: ha egy franchise alapjait letették, nem nagyon tanácsos eltérni tőlük, vagy csak óvatosan. Azt hiszem a Prometheus is a sokadik film abban a sorban, amelyben a legutóbbi ötlettelen Hollywoodi időkben egy korábbi nagy sikerű brand hígított folytatásaként vagy újraértelmezéseként készült filmek sorjáznak – lelketlen, csak és kizárólag a pénzre bazírozó kapzsi szemlélet mellett készült darabok, hát persze, hogy fikázzák is őket ezerrel. Hullagyalázás, blaszfémia, vagy simán csalódás, mindenki választhat a vérmérséklete (és rajongása) szerint a kifejezések közül, de az biztos, hogy a legutóbbi időkig szinte minden klasszikushoz való hozzá- vagy visszanyúlás visszafelé sült el, és jobb lett volna ha hozzá sem nyúlnak, ebbe a kategóriába sikerült a Prometheusnak is belekerülnie.
Amúgy van, mikor én sem várok el választ: mikor egyértelmű mi az ábra, de ha nem így van, akkor viszont a magyarázatnélküliséget elsősorban az ötlettelenségre és a lustaságra tudom visszakeresni, ami rendkívül bosszant. Pont emiatt sem szoktam horrorokat nézni, zombist meg pláne nem. Egyébként nem sértettél meg.:)
Szerintem a sci-fi műfaj mióta létezik, mindig több volt tudományos (vagy épp áltudományos) fantáziálásnál, legtöbbször volt egy morális, filozófiai, tudományos (tudom, szóismétlés, hogy rohadnék meg 😀 ) stb. felvetés vagy probléma, amin elmélkedett az író, beleszőve azt a történetbe (pl.: Frankenstein, Blade Runner, 1984, A.I., Mátrix, 2001 – Űrodüsszeia, A gömb, Kapcsolat stb.), ám mára az ilyen művek háttérbe szorultak ahogy én látom…