Gyilkos mézeskalácsemberünk zseniálisan infantilis karakterét csak nem hagyták békében, így harmadik kalandjában újra feléledve egy időgép segítségével a múltba utazik, hogy a rendkívül atmoszférikus, ugyanakkor baromira giccses retro-disco érában hajkurássza az önfeledten görkorizó fiatalokat, miközben szinte egymást érik a fárasztó filmparódiák…

Egy bárányok hallgatnak scene-ben a jól ismert ügynöknő ellátogat az államilag őrzött gyilkos sütemények részlegére, ahol többek között (pl. gyilkos pite, mészáros krémes) mézeskalács emberünket is fogva tartják. Aztán egy 28 nappal később-szerű lelkes süti-felszabadító alakulatnak hála édes kis gyilkosunk megszökik, de nem fogjátok elhinni, hova menekül: hát persze, hogy egy időgépet tesztelő tudósokhoz! Így kerül vissza 1976-ban, a nagy görkoris diszkóláz idejére.

Miután lehervasztja a sok idiótán száguldozó fiatal, és az időgép távirányító is bedöglik, nem marad más választása, mint hormontól (és persze drogtól) fűtött tinédzsereket hentelni. Ezúttal olyan kreatív halálmódokat alkalmaz, mint a magukat locsoló bikinis lányok vegyi anyaggal történő szabályos szétmaratása vagy a DJ csaj kokójának felszívása, majd pedig Wim-re való kicserélése, haha! Közben egy dagadt szakácsnő letépi a farkát, de még ez sem szegi kedvét, hogy ne használja a szögbelövőt, miután nem tudott rárántani az undorító gondnokkal hármasban kefélő párocska aktusán, és így tovább. Filmünk végére az egész attrakció átmegy egy Carrie paródiába, ahol a félénk és visszahúzódó főszereplő csaj különleges képességével mindenkit kicsinál maga körül, kivéve persze Gingerdead barátunkat. Ő is csak azért, hogy a kisgyerekek által múltból megidézett Hitler, Charles Manson, valamint Jeffrey Dahmer triója együttes erővel beleerőszakolják őt egy cookie jar-ba. Ezután pedig „Disco will live for ever” felkiáltással még Hitler is görkorit szerel a lábára, és együtt nyomják a fánkit…

Jók benne a paródiarészek meg minden – igaz, egy kicsit már Gyilkos paradicsomok feelinget éreztem néhány jelenet kapcsán -, de maga az egész produkció sajnos nem sikerült annyira szórakoztatóra, mint mondjuk a második része. Ebben az epizódban annyit „újítanak” az alkotók, hogy már fel-felbukkannak CGI-megoldások, amik finoman fogalmazva sem sikerültek valami korrektre, leginkább csak húzzák lefele a színvonalat, habár e nélkül is meglehetősen fárasztó és thrash-szagú az egész úgy, ahogy van. Mindenesetre, akiknek tetszett az első és a második agymenés, azok ebben a cirka hetven percben sem fognak unatkozni.

Értékelés: 6/10

eyescream