Elégszer láthattunk már olyan filmet, hogy börtönökben kreált, illegális focicsapatok mérik össze tudásukat a gonosz vezetőség legnagyobb örömére, de hogy mindezt a sémát egy japán gore-comedy vigye tovább nácikkal, androidokkal meg mindenféle agyatlanul mészároló szerkezetekkel, az már több mint érdekesnek tűnhet, főleg ha lépten-nyomon klasszikus filmes paródiákba ütközünk!

Egy Jubeh Yakyu nevű fiú a Pterodactyl Fiatalkorúak Börtönébe kerül, mert kinyírja a hírhedt sorozat-erőszakolót, aki éppen szomszédját zaklatta. Kemény srácnak tűnik, de a hűvösön még neki sem könnyű: vadállat őrök mélyen a seggükbe túrnak rejtegetnivalót kutatva, konyhások meg szimplán belehánynak a kajájukba. Már másnap behívatja Jubeh-et a náci beállítottságú intézményvezető, Mifune, és arra kényszeríti, hogy játsszon a börtön baseball csapatában. A srác egy múltban tett fogadalma miatt – amikor is egyik labdájával megölte a faterját – nemet mond, mire közte és a ferde szemű hitlerina között egy baromi vicces fight bontakozik ki, amit természetesen ő nyer meg.
Ezután Mifune az aprócska szemüveges cellatárs megölésével fenyegetőzik, de ez a módszer sem jön be, mert a kissrác orrából kiömlő vértengerrel ártalmatlanná teszi a mindenre elszánt harci hölgyet. Japán Ilsánk harmadik próbálkozását azonban siker koronázza, amikor műkönny-gép segítségével sikerül az öccse börtön-sírjánál elérzékenyülő Jubeh-ot a csapatba invitálnia. Viszont a srácnak is lesznek követelései, többek között, hogy ne hányjanak a kosztba.

Tehát összeáll a szedett-vedett Pterodactyl Gauntlet csapata, másnap pedig már a St. Black Dahlia High School csapatának tömeggyilkos leányzóival kell szembenézniük, akiket szintén náci beállítottságú nagykutyák vezetnek. Így aztán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy cinkelt labdákkal és egyéb mészáros csapdákkal egyenként végeznek csapatunk tagjaival – valójában ezen kivégzésekért járnak a pontok-, mígnem főszerelőnket is kinyírják. Kis hatásszünet után Jubeh halálos sebéből feltámadva előbb kinyírja a manager csajt, majd a köcsög münchenieket, de mielőtt hitlerina jönne, besötétül az ég, és egy high-tech náci robot tűnik fel a pályán. Droidunk nem teketóriázik, kinyír mindenkit, aki még életben van (másik csapatot, kommentátort stb.), majd Jubeh és cellatársa ellen fordul. Drámai csavarként ez a cyberlény nem más, mint a főszereplő halottnak hitt öccse, illetve annak robotikus változata.  Jubeh erre mégiscsak megszegi gyerekkori fogadalmát, persze egy jó ügy érdekében, filmünk végén pedig még a maradék két gonosztevő is megkapja a magáét, úgyhogy minden el van rendezve.
Marhára meglepődtem, mikor kiderült, hogy ebben a japán béltépős baromságban bizony abszolút nincsenek miniszoknyát és matrózblúzt viselő, egyenruhás iskolás lányok, amik ugye az ilyen kaliberű moziknak szinte elengedhetetlen kelléke, fétise, helyette kapunk japán Ilsát meg mutatóba némi kegyetlen börtön-feelinget. Ezenkívül találkozhatunk még egy csomó parodisztikus dologgal, már ami a náci kliséket illeti, valamint több olyan klasszikus horrorfilmes jelenetet csempésztek bele, mint pl. a Re-animátor rikítóan zöld széruma vagy amikor a főhős Ash-hez hasonlóan megvadult kezének levágását próbálja. De az Avatar is feltűnik néhány percre, haha! Lényegében egész szórakoztató a film, de sajnos a vér-effektezés bődületes szarra sikerült, ez lerontja némileg az összképet. Agyatlan J-gore rajongóknak viszont erősen ajánlott!

Értékelés: 7,5/10

eyescream