Szerintetek, ha egy mozi a készítési költségének kis híján tizenegyszeresét hozza be, az sikeres? Én azt mondanám, igen és gondolom ti is, ám majdnem három évtizeddel ezelőtt a 20th Century Fox nem így gondolta. Szerencsére jött egy James Cameron nevezetű fiatal, kezdő rendező (akinek első nagy sikerű mozija, bizonyos Terminátor éppen akkortájt került a mozikba), és összedobta egy, A nyolcadik utas a Halálhoz méltó folytatás forgatókönyvét. Ebből lett aztán az eredeti Alien után hét évvel A bolygó neve Halál, vagyis a második menet Ellen Ripley és a földönkívüli bestia mérkőzésén, ezúttal pedig beszáll a minden addiginál keményebb ellenfél, az Alien királynő is!

Ripley (Sigourney Weaver) verejtékben úszva ébred egy borzasztó rémálomból, de kiderül, hogy amit látott, nem teljesen valótlan. Ugyanis ötvenhét évig sodródott hibernálva az űrben, míg végül rátaláltak A Vállalat emberei. Viszont nemcsak hogy nem hiszik el a történetet az arcmászóról és a belőle kifejlődő gyilkos óriásról, hanem még a Nostromo megsemmisülése miatti bevétel-kiesést is az ő számlájára akarják írni. Amikor pedig már senki sem törődik vele, egy tenyérbemászó hivatalnok felkéri, hogy menjen vissza vele arra a bolygóra, ahol anno először találkozott az idegennel. Mint kiderül, az azóta LV-426-osnak nevezett planétán terraformálás zajlik, de elvesztik a kapcsolatot a telepesekkel, így egy elit kommandó indul a helyszínre, hogy valagba rugdossa a túlméretezett bogarakat. De hiába inti óva őket Ripley, a katonák egészen addig nem hisznek a bestiák erejében, amíg első kézből meg nem tapasztalják azt. Innentől a rovarirtás átmegy pánikszerű menekülésbe, a káosz közepén pedig hősnőnk egy árván maradt kislány védelmére kel, akiért bárkivel és bármivel megküzd; még akkor is, ha az ellenfél egy csupa kézből, karomból és fogból álló tíz méteres űrlény! Vajon ki nyeri majd a párbajt a két mindenre elszánt nőstény közül és életben marad-e valaki, hogy tanúja legyen a győzelemnek?

Egy nagyon erőteljes indítás után az Aliens picit leül, de amint felnyílnak a hibernáló-kamrák ajtói és Apone őrmester a szájába teszi a szivarját, elkezdenek záporozni a poénok és a jobbnál jobb dumák; a hősnő problémáinak sorát pedig nemcsak a nagyképű zsoldosok, de a fedélzeten szolgáló android, Bishop (Lance Henriksen) jelenléte is gyarapítja. Az egész filmben két dolog van, ami nagyon nem tetszik: az első, hogy levágták Sigourney Weaver haját, a második meg Paul Reiser figurája, a tetű Burke. Ő nemcsak barom, hanem érzéketlen, gonosz, ezt a lenyűgözően visszataszító listát pedig tovább bővíti a magyar szinkronhangja (sajnos nem tudom a nevét), akit nagyon nem kedvelek. Kis szépséghiba még, hogy egy órán át semmilyen akció nem történik, egyetlen Alient se láthatunk. De ezeket ellensúlyozandó van itt arcmászó-támadás, lángszóróval és robbanólövedékekkel történő dög-irtás, izgalmas menekülési jelenetek sora és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a fantasztikus főszörny, a királynő. Ripley és az űber-földönkívüli párbaját biztosan senki nem fogja elfelejteni, aki egyszer látja; én mindössze a nő motivációját nem értem, minek provokálja azt a baszottnagy bestiát, mikor az elkerülhetetlen reaktor-robbanás úgyis elpusztítja majd? Pláne úgy, hogy még a kislányra is vigyáznia kell, és már ránézésre sincs az egész bolygón semmi, amivel le lehetne nyomni a királynőt?! Az eddigieken kívül jó dolog még a katonák sisakjára szerelt videokamerákon át közvetített csata-szekvencia, a páncélozott csapatszállító, a rakodó-robot és a helyszín, a nagy, sötét, félelmetes folyosóival is. Weaver és Henriksen jól játszanak, a kislány szintén, de még Reisert is idesorolhatom, mivel nyilván a szerepe volt, hogy visszataszító legyen és nem alapból ilyen. Míg az előző rész véresen komoly, nyomasztó atmoszférájú horror volt, addig A bolygó neve Halál inkább egy futurisztikus környezetben játszódó akciófilm, amiben egy anya harcol egy másik anya ellen, csak éppen egyikük nem ember. Szórakoztatósági szempontból az Aliens jobb elődjénél, de az horrorisztikusabb.

értékelés: 10/10

tvshaman