A Mátrix előtt egy évvel kijött egy film, ami témájában, és megvalósításában kísértetiesen hasonlít hozzá, sőt, meg merem kockáztatni, hogy még talán jobb is. A Dark City-ről van szó, ami az átlag filmnézők közt talán ismert, sci-fi rajongóknak pedig kultikus alapmű.
John Murdock felébred egy sötét hotelszobában, és fogalma sincs arról, hogy ki ő, és hogy került oda. Viszont nincs sok ideje agyalni, hiszen rájön, hogy sorozatgyilkossággal gyanúsítják, és a rendőrség mellett furcsa, sápadt arcú kopasz úriemberek üldözik, akiknek hatalmukban áll megállítani az időt, és megváltoztatni a dolgok fizikai mivoltját. John aligha kap segítséget, hiszen a város lakói nem képesek visszaemlékezni alapvető dolgokra, mint például hol van a város határa.
Ahogy John egyre inkább próbálja visszanyerni emlékezetét, lassan ráébred, hogy miért is üldözik ezek a furcsa lények, kik is ők valójában, és miért van az, hogy a városban sosem kel fel a nap…
Ú, ez egy nagyon jó film. A városnak van egy nagyon erős Batman – Gotham City beütése, ez az 1930-as indusztriális-art deco feeling nagyon jó választás volt. Ráadásul a filmnek erős Film Noir jellege van, ami keveredve az előbb említett batman hangulattal, érdekesen időtlenné teszi a művet. Ez a motívum nélkülözhetetlen, de spoiler miatt nem árulom el, hogy miért, tessék megnézni. Az idegenek is nagyon ötletesek: egy faj, akiknek világa haldoklik, és keresni próbáltak más fajokat, akik képesek a túlélésre, alkalmazkodásra. Belebotlottak a világunkba, és céljuk megismerni mitől is ember az ember. Felvették az alakunkat, de bőrük színtelen, érzelemmentes tekintettel rendelkeznek. Nem képesek elviselni az emberi lételemeket, mint például a vizet, és a napfényt.
Fellelhető Fritz Lang Metropolis c. filmjének hatása, valamint a híres Akira manga/anime egyik jelenete is visszaköszönhet. Christopher Nolan is többek közt ezt a filmet hozta fel ihletként, amikor elkészítette az Inceptiont (Eredet).
A Dark City megérdemli a közel kítűnő pontszámot, és csakis azért vonok le egyet, mert a film nyomasztóan sötét hangulata miatt sajnos az ember nem akarja újra és újranézni. Egyszer vagy, maximum kétszer tökéletes, utána már nincs miért újra betennünk.
értékelés: 9/10
levyathan
Imádom <3 Azért én 1-2 évente újra nézem valakivel, egy "Úristen, hogyhogy még nem ismered, ezt látnod kell!" felkiáltás kíséretében. Itt egy jó kis videó, amiben összehasonlítják a Mátrixszal: http://www.youtube.com/watch?v=moW17YHl6B8
nálam is kb. ugyanez a szitu, mint Bettinél – kvázi megunhatatlan kedvencz 🙂
Cikklista lefrissítve.
Frederik Pohl: Alagút a világ alatt c. SF novellája ( a filmnél jóval korábbra datálható) hasonló témát dolgoz fel. Talán a film ötletét is ez a novella adta.
Az emberi tudat határait, ill. a valóság – nem valóság, egyáltalán “Mi a valóság?” kérdését feszegető filmek úgy tűnik egyre népszerűbbek. Jó filmnek tartom a Dark city-t.
Xerxesz