Pár hónapja egy volt csoporttársamnak ajánlottam a Hívatlan vendéget, ő pedig ajánlotta nekem ezt, aminek nagyon hasonló a címe. Mindketten azt mondtuk a másiknak: nézd meg, mert jó horror. Ő már rég túl van az általam ajánlott alkotáson, nálam viszont csak most került sor a The Strangers-re. Egyébként mióta tudtam, hogy Liv Tyler a főszereplő, azóta egyre jobban érdekelt, ráadásul jövőre jön majd ki a második része, tehát három dolog is szólt mellette. Aki szeretné tudni, hogy vajon a filmet ajánló Ildinek igaza lett-e, az olvasson tovább!

Kristen (Tyler) és Jimmy egy romantikus hétvégét készültek eltölteni egy nagy hétvégi házban, ám egyikük döntése közbejött. Ha már viszont együtt vannak, megpróbálják megbeszélni a gondjaikat és ismét kibékülni. Az éjszaka közepén egy lány kopog be hozzájuk és annyit kérdez: „Tamara itthon van?”. Nagy nehezen sikerül őt meggyőzni, hogy itt nem lakik Tamara, de ezek után egyre több különös dolog történik, és hamarosan kiderül, hogy a lány a ház körül járkál, nincs egyedül és valamiért a frászt akarja hozni társaival az ifjú párra. Legalábbis az elején, mert hőseink hamar rájönnek, hogy ezek az idegenek az életüket akarják. De kik ők, miért vannak itt, mi az okuk a gyilkosságra? És vajon sikerrel járnak vagy a férfi és párja megmenekülnek?

Az elején valójában semmi nem történik, de marhára kíváncsi voltam, hogy miért ilyen fagyos a hangulat a szép lány és a jóképű fickó között. Aztán megjelenik az első idegen és hamarosan elkezdődik a klasszikus horrorokra jellemző ijesztgetés, ami viszont baromi hatásos. Eltűnő és feltűnő tárgyak és zajok hozzánk ránk kezdetben a frászt, majd a biztonság illúziójának fokozatos eltűntetése és végül a paranoia, az életért való menekülés meg az értelmetlen brutalitás nyers ábrázolása zúdul ránk. A kevés szereplő, a hétköznapi helyszín és az alapvető emberi félelmek (halál, sötétség, veszély) ábrázolása remek kombinációt alkotnak, ráadásul a szimpatikus, vonzó főszereplők szenvedése szinte csontig hatol. Az elkövetőkről meg már az első pillanatban lerí, hogy komplett őrültek. Van néhány időben előre-hátra ugrás, meg egy keret, a kép nem egyszer nem azt mutatja, amit látnunk kéne és sokszor vagy semmilyen zenét nem hallunk, vagy csak azt, amit a szereplők is. A rendező-író Bryan Bertino nagyszerű munkát végzett, a sztori végig fenntartja a figyelmünket, a végén viszont van egy furcsaság, mert nem tudjuk meg azt, amit a leginkább tudni akarunk. Szerintem mindenki jól alakít, főleg Tyler, akiért végig szurkoltam – de szerintem akárki más lett volna a helyén, azzal is együtt éreztem volna, mert ez az egész annyira brutális, értelmetlen és éppen ezért valósnak ható… Erre még rátesznek egy lapáttal az elején, mikor kiírják, hogy „Valós események alapján” – a történethez a Manson-banda gyilkosságai és az író egy gyermekkori élménye szolgáltak alapul. Na, nem gyilkosságot élt át Bertino, csak egy rablás-sorozatot, amelynek során az elkövetők bekopogtattak a környék összes házába, kerestek valakit, aki nem lakott ott és ahol nem nyitottak ajtót, ott kirámolták a házat. Hibát nem tudnék említeni, csak frusztráló, hogy a végére nem derült ki az, aminek elvileg ki kellett volna. De ez nem hiba, sőt! A klasszikus borzongatás rajongóinak biztosan tetszeni fog ez a modern köntösbe bújtatott, de régi módszerekkel rémisztgető film. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a következő része…

értékelés: 9/10

tvshaman