A horrorfilmes világban enyhén szólva is viszonylag ritkán (manapság pedig még egyre csak RITKÁBBAN) esik meg, hogy egy remake jobban sikerüljön, mint az eredeti változat, netán még bőven túl is szárnyalja azt. Erre a legkiválóbb példám David Cronenberg A légy (1986) kitűnő újrája vagy John Carpenter egyszerűen hibátlan és zseniális A dolog (1982) című mesterműve– egyébként mindkettő hatalmas kedvenc. Ha pedig egy harmadik mozit kéne mondanom példaként az általam igencsak kedvelt nyolcvanas évekből, akkor habozás nélkül Chuck Russell fantasztikus sci-fi/horror Masszáját említeném, amely szórakoztatás tekintetében az eredeti 1958-as változatát szinte bekebelezi reggelire!

Egy űrből lezuhant meteorból kifolyik valami nyálkás rózsaszín anyag, és bekapja egy arra tébláboló csöves faszikám kezét. Fiataljaink (első randijukat bonyolító pár és a település rosszfiújának kikiáltott srác) gyorsan kórházba viszik, de ez az amorf izé nemsokára megkajálja a csövit, sőt ráfolyik a becsajozni készülő srácra, akinek szintén gatter. Első randin kinyiffanni bizony öreg hiba. Rendőrség természetesen semmit sem hisz el ebből a sztoriból, így a rosszfiú-srácot kis híján bezárják. Egy étteremben aztán újra találkoznak a csajjal, ahol a köztük zajló negédes konverzációt követően ismét megjelenik a massza, méghozzá a lefolyón át támadja be őket! Fiatalok gyorsan a hűtőkamrába menekülnek, ahova érdekes módon nem jön/folyik utánuk; azonban nem mindenki ilyen szerencsés: erdőben randizó párocska vagy a telefonfülkébe zárkózott riadt nő, de az autósmoziban is néhány egyed csúnyán otthagyja a fogát. Ahogy a sci-fi jellegű filmekben már csak lenni szokott, nemsokára fehér szkafanderes tudósok bukkannak fel az erdőben, akik a masszát jöttek tanulmányozni, és egyből le is zárják az egész várost. Masszánk közben egyre jobban dagad, mire fiataljaink a hűtőkamrás tapasztalatukat felhasználva próbálják megállítani az óriásira dagadt zselét…

Ez a remake mind technikailag, mind a szórakoztatás szempontjából is sokkal hatásosabb és élvezhetőbb, mint az 1958-as eredeti verzió – melyben konkrétan egy makett-környezetben felnagyított vöröses árnyalatú ételzselatin vándorlását láthatunk mindvégig; nyilván annak is megvannak a maga előnyei egy trash-rajongó számára. Az eltelt idő alatt megnövekedtek a nézői igények, és mozink ennek eleget téve főbb karaktereit is megpróbálta kigyúrni, hogy ne csak papírmaséként létezzenek. Frank Darabont hathatós forgatókönyvírói segítségével például a massza rejtélye is megoldódni látszik, ami merőben eltér az eredetitől, viszont legalább jobban passzol az akkoriban dívó évek összeesküvős-militáris tematikájához.

Címszereplő lényünk legkülönfélébb alakokba materializálódik, hol polipszerű csápokkal húzza be magába az embert, hol meg „szájat” növeszt magának, de olykor trutyi vagy éppen takonyszerű formában is megnyilvánul. Speciális effektekkel kapcsolatban tehát a kreativitásra nem lehet panasz. A nyolcvanas évek amerikai kisvárosi hangulatát is sikerült maximálisan kiaknázni, persze ezt az alapvetően komoly sci-fi/horror műfajt helyenként stílusosan lágyították komikusabb, humorosabb dolgokkal. Mint amikor a csaját leitatni készülő srác autójának csomagtartójában egy komplett minibárt rendezett be vagy amikor az étteremben a mosogatón keresztül húzza lefelé a tagot massza. Persze ezt a fajta nyegle komikumot sem tolja túl a film, marad az egészséges egyensúly a szórakoztatás jegyében.

Zárszóként csak annyit, hogy aki nem látta, az sürgősen pótolja, mert míg az eredeti változatot csak a retro-rajongóknak mertem ajánlani, addig ezt a mesterművet bárkinek szívesen tudom, aki egy másfél órás kellemes és iszonyatosan szórakoztató sci-fi/horror kikapcsolódást szeretne!

Értékelés: 9/10

eyescream