Az Evil Dead-et nagyon nem kell bemutatni senkinek, de a fiatalok és a horror terén tapasztalatlanok számára csak annyit, hogy ez a film kultikus magasságokba emelkedett az idők során, és tartalmazza a műfaj legfontosabb jegyeit. A pókember rendezőjének első sikere ez a film, valamint a horror egy szintén kultikussá vált ikonjának első lépései (Ash).

A lehető legklisésebben kezdődik, ahogy egy horrorfilm elkezdődhet. Öt fiatal célbavesz egy magányos faházat az erdőben, mert az olyan jó dolog. De itt véget is ér a megszokott sablon. Nincs hosszadalmasan unalmas csevegés, jópofizás. Azonnal érezhető a gonosz jelenléte, és egyből megkapjuk a figyelmeztető jeleket, hogy nagyon hamar megkezdődik majd az iszonyat. Tehát megérkeznek, majd megtalálják a Holtak Könyvét, kiegészítve egy régi magnóval, ami elindítva lejátsza a könyvben talállható sötét mágia mondatait. Így hangosan kimondva, a szavak felkeltik az erődben megbúvó ártó szellemeket és démonokat, melyek innentől kezdve hosszú lelki-testi kegyetlenséggel próbálják megőrjíteni és megölni kiszolgáltatott embereinket.

A film az alapvető félelmeinke épít: képekre, melyek még korai gyerekkorunkban ivódtak belénk, mint pl az ódon falióra, ami megáll ketyegni. A zárt ajtó félhomályban takart kilincse, vagy a sötét dohszagú pincébe vezető lépcső, stb… Erőteljes képi világ jellemzi az Evil Dead-et. Ez alatt nem a gore jeleneteket, vagy az élethű vérzéseket értem (ezt ne várjunk), hanem az olyan hatásokat, mint amikor az egyik démon kerek négy percen át haldoklik, iszonytató üvöltést hallatva. Nagyon szuggesztív képi kompozíciók kapnak helyet, melyek erőszakos alkalmazása nem enged minket egyhamar fellélegezni egy-egy jelent után. A speciális effektek szerencsére kimerültek a low budget színvonalon: bolti élelmiszer festék, valamint a kamera térben lévő fizikailag szabálytalan elhelyezésével keltett manipulációk. Azért szerencsére, mert így a hangulatért elsődlegesen a nagyon jól összerakott megvilágítás felel. Az erős fénykontrasztnak köszönhetően minden háttérben megbúvó tárgy markáns árnyékot vet, melyek úgy fogják körbe a kunyhó kis helységeit, mintha egy elvadult cserje ágai lennének.

Nincs szükség a karakterfejlődésre, ugyanis a cél itt csakis egy dolog: a film legelejétől kezdve megismerni egy alattomos, nem evilági borzalmat, aminek ereje jóval az ember fölött áll. Ha úgy vesszük, nem is baj, hogy nem kimagasló jellemekkel dolgozik a film, hiszen így annál inkább érezhető a halandó ember kicsinyessége az ártó démonokkal szemben.

Aki nem találja félelmetesnek az Evil Dead-et, annak pedig a retrohangulat fog bejönni. Minden megtalálható itt, ami kell: a földből feltörő füst, a kék színezetű lámpákkal imitált holdfény, a szuperközeli képek, és nem utolsó sorban a 16 mm-es szalagra rögzített film szemcsés, gyenge kontrasztos kinézete. Ashről, a főszereplőről direkt nem beszélnék, azt megtartom a második rész ismertetésére:)

értékelés: 9/10

levyathan