Őgagyisága Charles Band-del, és az általa kreált Full Moon Entertaiment – korábban Empire Pictures – produkcióval leginkább a Puppet Master sorozat, illetve egyéb hasonszőrű (értsd: gyilkos babás, démon bábus és életre kelt gagyi gumiszörnyes) mozik kapcsán találkozhatunk, amiről összefoglalóan tényleg csak annyit, hogy ez az egész koncepciójuk egy eleve halva született dolog, és ha valaki ezen valóban szórakozni tud, az részemről nokomment.

Az a helyzet, hogy én marhára nem gerjedek az ilyesmi übergagyi bábos-babás filmekre – mint ez már bizonyára az előszóból is finoman kiderülhetett -, de ha már egyszer a hőn szeretett horror zsánerét járjuk körül, mindenképpen megemlítendőnek tartom a műfaj ezt az ágát is. Egyrészt, hogy a továbbiakban elkerüljétek ennek a Charles Band nevű fickónak a dolgait, mert a Full Moon aztán sorozatba gyártja az ilyen igénytelen fosokat, másrészt pedig, aki véletlenül találkozott már eggyel és volt olyan bátor (vagy részeg – ugyanis ez másik járható út) hogy megnézte, és cikkemet is szerintem végig bólogatja – annak részemről hatalmas pacsi & reszpekt. Nem mellesleg, aki látott egyet, az látta az összes ilyet.

Egy zöldszemű férfi éppen gyereket áldoz fel kedvenc szektásaival, mikor az egyik arc kimenti a bébit, aztán eltűnik vele. Később ez a fiú, Jonathan felnő, és megörökli azt a kúriát, aminek alagsorában évekkel ezelőtt történt ez a majdnem-áldozás. Becky nevű csajával rögvest be is költöznek, minden szép és jó addig, amíg kíváncsiságának hála fekete mágiás könyvekre nem bukkan az egyik polcon. Mikor amúgy is ultragáz, vércikin viselkedő haverjaival bulit tartanak a házban, jön az ötlet, és lemennek az alagsorba idézni egyet – míg a többiek hülyeségnek hiszik, ő komolyan gondolja. Látszólag nem sikerül semmit elérni, valójában azonban apró gumiszörnyek bukkannak fel a birtok különböző részein – de nem csak ez az egy változás áll be! Jonathan hamar rögeszméssé válik, otthagyja a sulit, elhidegül a nőjétől, és csak a fekete mágiás cuccokat bújja. Elkezd progresszíven idézgetni, s miközben varázsigézik, előteremt két kis gnómot, akik őt szolgálják. Ismét meghívja kretén barátait a házba, de ezúttal a kajákból véletlenszerűen előbukkanó szörnyek segítségével feltámasztja a film elején látott zöldszemű férfit (a Mestert), akinek parancsára aztán gyökér kis szörnyeink mind egy szálig legyilkolják a vendégeket, illetve Becky-t. Mielőtt még a Mester hatalma túláradna mindenen, megjelenik a színen Wolfgang (ő mentette meg a fiút annak idején a haláltól), és villámpárbajoznak egy röhejeset, amiben persze ő nyer. És most jön a java: mivel elpusztult a Mester, ezért happy end-ként minden halott haverja + a nője csak úgy feltámad, mintha mi se történt volna…

Filmünk elvileg horror-vígjátéknak van titulálva, csak annyi a baj vele, hogy horrornak aztán kurvára nem horror, lévén egy deka ijesztgetés nincs benne, csak ilyen gagyi gumibábok; vígjátékként szintén nem funkcionál, maximum sírni lehet a sok atomf*szságon, amiket poén felkiáltással felvonultatnak benne, annyira gyötrelmesen szar az egész. De most tényleg szórakozni kellene ezeken az igénytelen bábukon, ahol az őket mozgató ember ujját simán lehet látni a szájukon át?? Vagy a gagyi zöld kontaktlencsés Mester szemrohasztó hadonászásaitól, esetleg halandzsa nyelvezetű idézős szövegeitől?? Netalántán valaki kicsit is poénosnak tartja a partizó fiatalok idiótaságait meg vagány beszólásait?! Ez a film egy ipari hulladék, úgy ahogy van – nem érzem semmiféle jogosultságát az elkészültének, sőt! Most szólok, jobb lesz vigyázni, mert ehhez a szarkupachoz még négy folytatást készítettek: másodikban egy vidámparkos óriás gumimonszter tűnik fel hasonlóan alja színvonalban, míg a harmadikban egy főiskolás kollégiumba költöznek a tudásra szomjazó szörnyek… Negyedikbe sajnálatos módon nem volt szerencsém iszonyatos kínok között belenézni (amit mondjuk kicsit sem bánok), de egészen biztosan van olyan okádék, mint az előzőek. (Film+ nevű csodacsatorna amúgy kb. kéthavonta műsorára tűzi az egész sorozatot)

Értékelés: 4/10

eyescream