Ilyen középszerű és abszolút elcsépelt címmel, mint Mutánsok már az elején felmerülhet a kérdés, hogy ugyan már mit várjunk tőle, hiszen a témát már vagy ezerszer körberágták. Enyhe iróniával a 28 nappal később francia változatának is nevezhető moziban egy csúnya vírustól eltorzult küllemű, ámde emberszerű lények (és kivételesen nem agyra gusztáló zombik!) garázdálkodnak egy csendes hegyvidéki tájon, hogy minél előbb levadásszák kórházban ragadt szerelmespárunkat… Ha még mindig nem sikerült felkeltenem a figyelmeteket, akkor csak annyit mondok, van olyan jól sikerült újhullámos darab, mint az Inside, Martyrs vagy La Horde!

Egy mentőautó száguld a havas tájon, benne a vírus néhány túlélőjével, köztük egy fiatal pár, egy afro-amerikai kommandós csajszi meg egy fertőzött. Ez utóbbit néhány képkockával odébb ki kell nyírni, mert ugye biztos, ami biztos. Egy benzinkútnál a csapat aztán újabb túlélőre bukkan egy autista kisfiú személyében, aki megint csak nem sok vizet zavar, ugyanis a szigorú kommandós kinyírja őt is, de a pár férfi tagjába (Marco) is beleereszt, mire annak nője (Sonia) bosszúból hidegre teszi. Úgy kell az ilyen túlbuzgó katonájának!! Túl sok üzemanyaguk nem lévén még éppen ki tudják húzni az útjukba kerülő legközelebbi épületig, ami történetesen egy erdő középen álló hatalmas és kihalt kórház-komplexum. Sonia közben gondosan ápolgatja a golyótól félholt Marcot, aki előbb jobban lesz (még a golyónyom is eltűnik a testéről!), majd vért okádik, néha meg különös düh-rohamok törnek ki rajta. Ilyenkor néha tök pucéran próbálja elkapni a csaját – aki persze nem adja egy könnyen magát, bármennyire is szereti. Marco állapota egyre durvábban romlik – haja csomókban hullik, fogai is potyognak –, így egyetlen megoldásként bezárja őt egy kis cellába. Még időben teszi mindezt, ugyanis néhány ugyancsak túlélős arc esik be hozzájuk látogatóba, akik szemmel láthatóan nem a kedvesebbik fajtából valók. Később Sonia egy távoli barlangban rádiókapcsolatot próbál létesíteni, többek között ott derül ki róla, hogy régebben már megharapták ezek a lények, de valahogyan immunis lett a vírusra, illetve hogy gyermeket vár. Ennyi sok információ tudatában azért az akcióra sem kell sokat várnunk: kórházba való visszaérése után ezek a vírusfertőzött mutáns lények megrohamozzák a komplexumot, pluszba Marco is kiszabadul. Az emberek csak hullnak, arra persze szigorúan ügyelve, hogy a film vége előtt nem sokkal a katonai helikopter is megérkezzen Sonia megmentésére.

Filmünk nagyjából első félórája egy kétszemélyes mini-dráma, amiben Sonia megpróbál minden tőle telhetőt megtenni Marco felépüléséért – és ugye itt vetődik fel a kérdés, hogy az ember mit meg nem tesz a szerelméért, illetve vajon hol a határ, meddig megy el ebben a helyzetben. Ez a session ugye inkább érzelmi / lelki síkra tereli a témát, mintsem akciódús és horrorisztikus zombis klisékkel operálna, de nyugi majd az is lesz! Második részben már megkapjuk az előbb említett adrenalin-adagunkat, szépen és igényesen, természetesen vérben tocsogva, felettébb brutális módon. Szereplőkben nem igen találtam hibát, a fényképezés nagyon jó (főleg a kinti havas hegyvidéki táj és az elhagyatott kórház nyomasztó atmoszférájának kontrasztja), a zene szintén irtó klassz (néhol durván szuggesztív, néhol meg pörgős, ahol az események megkövetelik), és hát mutáns lényeinkre ugyancsak nem lehet panasz. Apropó, filmünk durvaságára sem kell sokat várni: rögtön a második percben a mentő széttrancsíroz egy eléje kifutó ártatlan embert, de később sem fogja vissza magát, már ami a hentelést illeti. Én azt mondom, ha van módotok, bizony gyűjtsétek be ezt a francia horror-újhullámban született alkotást és tekintsétek meg mihamarabb, mert ez egy igazán klassz film!

Értékelés: 9/10

eyescream