Re-Animator (1985) (Re-animátor)

Mary Shelley Frankenstein-je és Stephen King Állattemető-je között akad még egy horrorisztikus klasszikus, amelyben a halál nem mindig jelenti az élet végét lezáró megváltoztathatatlan állapotot. Szerencsére e természetfölötti, bizarrba hajló témát Stuart Gordon nagy adag iróniával, és kellő gyakorlatiassággal kezeli, így ne csodálkozzunk, ha éppen egy fej nélküli professzor járkáló teste próbál meg gonoszkodni…

Dr. Herbert West Victor Frankenstein hazájából, Svájcból egyenesen a Miskatonic Egyetemi Kórházba érkezik. Miután Dr. Dan Cain nevű hallgatótársánál lakást bérel, egyből munkához lát a pincében. Főbérlőjének, illetve csajának (aki nem mellesleg az egyetem dékánjának a lánya, mellesleg pedig dekoltázsait is hamar megcsodálhatjuk, hiszen ez már csak alap egy Yuzna-filmben) elpusztult macskáját re-animálja egy világító lötyi segítségével, melyet a macskába olt. Az ily módon feltámadt állat először még kissé furán viselkedik, majd természetellenes vadsága miatt kénytelenek végeznek vele, ergó a szer hagy némi kívánnivalót maga után. Miután e újraélesztési folyamattal egyszer s mindenkorra meggyőzi Cain-t, az betársul hozzá, kvázi segítségére siet, hogy ezúttal embereken is kipróbálhassák. Beszöknek a kórház hullaházába, majd felélesztenek egy elhunyt illetőt, aki azon mód rájuk támad, de ha ez nem lenne elég, dekán is pont ekkor teszi tiszteletét a kamrában, s szerencsétlenségére az előbb feltámadt kreatúra megöli őt.


West ettől egy cseppet nem ijed meg, sőt: ad neki is egy szérumot, hiszen elég friss a holttest, így a dékán újra feléled, ám ezúttal furcsa őrjöngő rohama és természetellenes viselkedései miatt gumiszobába zárják. Nem sokkal ezután Dr. Carl Hill, az egyetem unszimpatikus dokija (aki titokban odavan a dekán mellesleg lányáért) ellátogat West pince-laborjába, és egyúttal megzsarolja, hogy minden tud a halott-feltámasztásokról, mire tanítványa hatásosan lefejezi, de itt még nincs vége! Fogja a fejét, és a lötyi segítségével újraéleszti, aminek hatására aztán a teste is megelevenedik: szépen leüti West-et, majd saját fejét a hóna alá dugva megszökteti magát; milyen idilli kép, haha! Dr. Hill ezek után lézeres lobotómiát hajt végre a csaj gumiszobába nyáladzó halott faterján, mire az engedelmes zombivá válik, és elraboltatja vele a saját lányát. Végső jelenetre a hullaházban kerül sor, ahol Hill teste javában inzultálja a lányt, mire a feje egy tálkában élvezkedik (ez elég groteszk, de mondjuk az egész film az). De nem sokáig, mert West és Cain is megérkezik, bár nem számolnak azzal, hogy az ördögi doki a hullaházban lévő valamennyi testet felélesztette, és az említett lobotómiai folyamat segítségével parancsol nekik…


Ez a film maga a nagybetűs elmebetegség – egyszerre abszurd, természetfölötti módon horrorisztikus, de groteszk humorban sem szűkölködik. Ami szinte elsőre megfogja az embert, és nem ereszti, az a bizarrnak tűnő, de valahogy mégis magával ragadó atmoszférája, végletekig beteges hangulata. Nyilván az eredeti Frankenstein-mítosz nélkül sehol sem lennénk, de azért a film alapját képező 1922-es keltezésű Lovecraft-novella (Herbert West – Reanimator) is elég jónéhány dolgot felmutat . Bár 1985-ben készült maga a film (csak jelzem, hogy King az Állattemetőt két évvel azelőtt vetette papírra), a trükkök terén semmi ok panaszra, pedig aztán vannak rendesen belezős jelenetek is, nem csak ilyen halott macska mozgatása és társai bábozások. Szereplőkkel szerintem minden oké (még ha egy kicsit B-filmesen csillognak is, haha!), akárcsak a rendezés vagy maga a forgatókönyv. Ami még érdemleges momentum, legalábbis számomra meghatározóvá teszi a filmet, az a kiemelkedő, már-már ambivalens érzéseket tápláló (bohókásan vidám, emellett persze baljóslatú) zenéje. Említett muzsika pedig nem más, mint a Psycho című alapvetés némiképpen megreformált verziója, illetve hogy úgy mondjam, hommage. Psycho ide vagy oda, ez a különleges zene számomra végérvényesen is egybeforrt a filmmel, legalábbis ha meghallom, kapásból a nyughatatlan West doktorra és a világító lötyire asszociálok! Summa summarum: akármilyen generációba is tartozol, ezt a filmet bizony kötelező megnézni!

Értékelés: 9/10

eyescream

Be the first to comment on "Re-Animator (1985) (Re-animátor)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .