MegaShark vs Giant Octopus fergeteges sikere után a világ első számú mockbuster-gyártója úgy gondolta, hogy eredeti recept lenyúlása helyett, ezúttal is megéri neki újabb unalmas és agyatlan ZS-részt készíteni ezekből a gusztustalanul kivitelezett CGI-szörnyekből, mert hát választék az bőven akad…  és ahogy a film szlogenje bölcsen rávilágít: “bárki nyer, mi vesztünk”

MegaShark mint tudjuk, az előző rész óta halott, bár ez a tényt Dr. Terry McCormick (továbbiakban csak idegesítő néger) nem hajlandó elfogadni, inkább unalomból kifejleszt egy fémkalitkában lévő gépet, mellyel a cápákat tudja idegesíteni / jelezni. Sokra nem megy vele, ugyanis a semmiből feltűnik a megacápa (radarok ugye minek), és öles farkcsapások sorozatából széjjelveri a hadihajójukat, amiből mondanom sem kell, hogy csak idegesítő négerünk menekül meg. (Csajának például rejtélyes módon egy vértócsa keletkezik a testén, mindjárt az első lökéshullámmal.)

Eközben a messzi Afrikában, ékszerbányászok csákányainak kopogására úgy dönt – az eddig fasz tudja hogyan életben lévő – Crorosaurus, hogy felébred, és a barlangból kimászva elindul világhódító útjára. Szerencsére egy szemfüles vadász máris ott terem. Előbb a kroki befalatozza szőke kolléganőjét, majd őt magát is, de valami furmányos trükkel kint is van a szájából, a krokit pedig valahogy elaltatja. Csempész barátai egy cseppet sem lepődnek meg azon, hogy egy dinoszaurusz méretű krokodilt kell elszállítaniuk, úgyhogy izibe hajóra rakják. Semmi gond nem lenne, de persze a megacápa kiszimatolja őket, és ravaszul olyan lökéseket gerjeszt, amitől kiszabadul az állat, hajójuk pedig elsüllyed.

Harmadik főszereplőnk Hutchinson ügynök, aki mind az idegesítő néger, mint pedig keménykedő krokivadászunkat begyűjtve megpróbál a dolgok után járni – lényeges elem, hogy kb. a film felét hasztalan helikopterezéssel töltik A-ból B-be, miközben egyáltalán nem történik semmi érdemleges.

Crocosaurus vagányul úgy dönt, hogy Floridába látogat, ahol a két-három helyszín leigázása után roppant okosan egy közeli nukleáris létesítmény energiáival megcsapatják, amitől visszakotródik a vízbe. (Azt most ne firtassuk, hogy az energia-puncs a város közepén történik, ahol emberek is laknak.) Később rátalálnak a kroki vízbe rakott tojásaira, amit a Panama-csatornához szállítanak, hogy ott csapdába ejtsék és elpusztítsák a jószágot. Azt még értem, hogy Crocosaurus odacammog, de hogy a megacápa mi a fenéért úszik oda, számomra rejtély. Lényeg, hogy jól összeverekednek; néha emeletes házak között birkóznak, majd eltalált vágás után ismét a tengerben, néha a cápa kikerül a szárazra meg ilyen apróságok. Már-már úgy tűnik sikerült őket hatástalanítani, mikor ismét feltámadnak; végül egy tenger alatti lávafolyam nyeli el a szörnyeket.

Térjünk napirendre afölött az elhanyagolható tény felett, hogy maga a krokodil, mint olyan (egy faj kivételével) édesvízi teremtmény, tehát a büdös rohadt életbe nem megy tengervíz közelébe, olyan meg pláne nincs, hogy víz alá rejtse a tojásait. Filmünk készítői nyilván nem akartak ilyen „apróságokkal” törődni, hogy édes vagy sós, csak víz legyen, ahol jókat tud majd verekedni a bazi cápával, mert ez kell népnek, oszt jóvan!

Krokodilunk mérete általában az aktuális helyszíntől függ; filmünk elején pl. nem mutatják, amikor kijön a barlangból, hanem egyszerre csak ott terem, mivel ha jobban megnézzük, kurvára nem fért volna el benne, de ez csak egy a százból. Míg első részben megacápánk olyan fenomenális attrakciókat mutat be, mint a repülő égről történő leharapása vagy a Golden Gate marcangolás (finoman jelzem, ez előbbit, ennél a résznél is előadja, bár ez már nem annyira trendi), most inkább a partra ugrálásban, valamint a hadihajók farkuszonnyal való elpusztításában jeleskedik, mintha elfelejtette volna, hogy vannak fogai. Ahogy az Asylum-nál már megszokhattuk, a CGI valami brutálisan szar, vágások is elképesztően igénytelenek és hihetetlenül bizarr módon követik egymás a képkockák, szereplők közül az idegesítő négert már az első öt percben vízbe fojtottam volna, de a többi is bőven kukába való. Ha engem kérdeztek, hogy miért is történik ez az egész baromság, csak azt tudom mondani, hogy az a nyomorult seggfej kapitány elszívhassa a film elején felemlegetett szivarját. Egyszóval méltó folytatása az óriáspolipos mókának – szívből remélem még lesz egy-két hasonlóan retek folytatása, hiszen a szarból nem lehet eleget nyelni…

Értékelés: 3/10

eyescream