Míg a nyolcvanas években a slasher filmek virágkorukat élték, a következő évtizedben fordult a kocka, és a csillaguk leáldozóban volt. A hollywoodi filmesek kifacsartak tulajdonképpen minden lehetőséget, minden ötletet, ami az egyes témákban volt, egy-két kivétellel a készítők csak egymás alkotásait próbálták meg lenyúlni és újra elkészíteni úgy, hogy az újdonság erejével hathassanak. Ekkor lépett színre ismét Wes Craven, (aki megajándékozta a világot Freddy Kruegerrel, és még a karaktert is helyrepofozta a borzalmasabbnál borzalmasabb folytatások után) hogy életet leheljen a műfajba.

Egy Casey nevű fiatal, szöszi gimnazista csaj éppen arra készül, hogy barátjával horrorfilmeket nézzenek az este (meg persze nyilvánvalóan nem csak azt, de ez most nem lényeges), amikor a készülődés közben felhívja egy ismeretlen telefonáló, aki állítása szerint félretárcsázhatta a számot, és flörtölni kezd vele. Hamarosan azonban kiderül, a rejtélyes hang tulajdonosa egy pszichopata, aki ráadásul a ház körül ólálkodik. Caseynek a saját és barátja élete érdekében jól kell válaszolnia néhány kérdésre a kedvenc horrorfilmjeimvel kapcsolatban. Elrontja, a szülei pedig arra érnek haza, hogy a barátja egy székhez kötözve, felvágott gyomorral hever a medence mellett, a lányt pedig valaki kibelezte, és dekorációként felakasztotta egy fára.

A gyilkosság megrázza a kisvárost, főleg Casey osztálytársát, Sidneyt, akinek alig egy évvel korábban erőszakolta és gyilkolta meg valaki az édesanyját. Barátai különösebben nem zavartatják magukat, azonban este Sidneyt is felhívja egy rejtélyes alak ugyanazokkal a horrorfilmes kérdésekkel, majd betör hozzá egy halloweeni jelmezt viselő pszichopata, és kis híján végez vele. Szerencséjére, és pechjére, Billy, a barátja épp a közelben jár, és az egyik ablakon keresztül bemászik a házba, azonban a hirtelen megjelenése, és a nála talált telefon miatt Sidney, és a kiérkező rendőrség is őt hiszi a gyilkosnak. Azonban Sidney még aznap este, mikor Billy a rendőrségen van, újabb hívást kap. A vonal végén a gyilkos van. Sidney kell neki.

A Sikoly egy tökéletes keverék, ami egy első osztályú slasher horrorból, és egy eszméletlenül remek horror paródiából áll. A gyilkos karaktere egy telitalálat, amíg Freddy, Jason és Bőrpofa meglehetősen egysíkú karakterek voltak, Szellemarcnak (ha jól tudom ez a figura hivatalos neve) mind a kiléte, mind az indítékai ismeretlenek, és így a film végig fenn tud tartani egy paranoiás, thriller atmoszférát. A szereplők valamilyen szinten mind a fontosabb horrorfilm sztereotípiák paródiái: a rendőr annyira gyáva és béna, hogy csak nevetni lehet rajta, a nagy sztori után kutató riporternő annyira irritáló, hogy még neki is feltűnik, mennyire ellenszenves vele mindenki a környezetében. De a csúcs a horrorgeek, Randy, aki egyszerűen felállítja a horrorfilmek szabályait, amelyekhez tartaniuk kell magukat, ha életben akarnak maradni: a szűzek automatikusan túlélik, az alkoholfogyasztás egyenlő a halállal, mindenki gyanús és sohase mondd, hogy “Mindjárt visszajövök!”. De természetesen ezeket csak ő tartja be, így a szereplőgárda szép lassan fogyatkozik. A gyilkolási módszerek némelyike ráadásul elég rendhagyó, legalábbis nem hiszem, hogy akkoriban volt más slasher gyilkos, aki egy távirányítós garázskapu macskaajtajával fejezte volna le az áldozatát. A színészek (többségüknek ez volt az első nagy filmej) remekül beleélik magukat a szerepükbe, nyoma sincs a manapság már sajnos divatos vigyorgok-beszólok-kefélek-megmurdálok főszereplőknek.

A Sikoly mai szemmel nézve már sok régi horrorhoz hasonlóan nem ijesztő, viszont még mindig végtelenül szórakoztató. Ajánlanám mindenkinek, aki szereti a slasher filmeket, és a rendezőknek is, mert példaértékű, hogyan lehet klisékből, és pár kreatív ötletből remekművet készíteni.

értékelés: 10/10

Zoo_Lee