Kábé az Üvöltés óta tudjuk, nem túl bíztató, ha az embert beutalják a kerekerdő közepén fekvő, mindentől eldugott kis intézménybe. Attól meg pláne nem lesz jobb az illetőnek, hogy éppen serdülőkorban van, lázadozik minden ellen, emellett pedig a mostoha mutterját is rühelli. Ha ez még mindig nem lenne elég, jön hozzá az ún. Ragyogás-szindróma, vagyis olyan rejtett képességek birtoklása, amit nem néznek jó szemmel sem társai, sem pedig nevelői. Remélem már ennyi infóval sikerült bennetek kiábrándítani a most következő klisés rettenetből, ahol még néha a fák is megelevenednek, és benyúlkálnak az ablakon…

Heather jól kihúzta otthon a gyufát, nem csoda, hogy szülei beadják az erdő közepén fekvő Falburn Academy nevű magániskolába, ahova persze marhára nem akar menni. (Kis csalás a teszten, és már bent is van.) Hamar talál magának egy barátnőt Marcy személyében – akit szintén egy, a szerepéből jócskán kinőtt csaj játszik -, ellenlábasként pedig megjelenik a suli fő szekálója, ahogy lenni szokott. Hogy a csoffadt igazgatónő alapból pikkel rá, azt meg se említem… Egyszer csak különösen hangokat kezd hallani, mintha hívogatná az erdő. (igazi Waldorf suli, haha!) Drágalátos tinitársai közben mesélnek legendát, miszerint egy Clara nevű bigét meg testvéreit boszorkányság vádjával az erdőbe kergettek, mire azok a fák segítségét kérték a tanulók lelkéért. És hogy némi vér is keveredjen a sztoriba, egy fejszével leszedték az akkori igazgatónő fejét, ennyi. Nem sokkal ezután Marcy és egy másik iskolatársa is nyomtalanul eltűnik, helyükön csak egy kupac falevél marad. Látszólagos zrikálója meg felköti magát. Heather rájön, hogy az iskolát irányító banyák meg akarják szerezni őt, illetve hát különös képességét, azon nyomban le akar lépni, hívja is szülőket, de egy kósza fa útjukat állja, ugye milyen különös? Egy röpke kórházi látogatás meg nyugtatók után újra vissza kell térnie az iskolába, ahol már készül a végkifejlet…

Már az első, autós jelenetnél kiderül, hogy az évszám (1965), meg az azt visszaadni próbáló sok korabeli kellék egy jópofa vicc. Iskolai nevelők pocsék színészek – talán az igazgatónő az, aki még úgy-ahogy alkot(gat) valamit -, a folyamatosan öncélú idegrángást produkáló, fejbiccentős nénit meg az első perctől kezdve kinyírnám, ha rajtam múlva! Mintha valamiféle groteszk és görcsös versengés folyna, hogy ki tudná „jobban” alakítani a hetvenes évekbeli szipirtyókat. Pfui! Mivel nem lehetett mit kezdeni az erdővel meg az iskolával, ezek kombinációja alkotják az ingerszegény cselekményt, valamint a főszereplő hirtelen Ragyogás-szerű képességeinek kibontakozásával elérjük, hogy a végére egy csomó oltári hülyeség a nyakunkba zúdul. Nem értjük, hogy akkor most hogyan – teljes a káosz! Egyedüli üdítő képsor, mikor Heather apja (figyelem: Bruce Campbell!!) fekszik a kórházba, és botokat meg valami sűrű, fekete iszapszerű löttyöt hány ki, haha! Nah, ez a rész tényleg megható / marhajó! Ja, és nehogy tanulságság nélkül maradjon az írásom: SOHA NE IGYATOK ISKOLATEJET!!!

értékelés: 6/10

eyescream