Horrorfilmeknél engem két típus érdekel: egyrészt vagy legyen durván ijesztő, és úgy szórakoztasson engem, vagy legyen irtózatosan szar, hogy fuldokolva röhögjek rajta; a köztes intervallumban találhatókon általában agyonunom magam. Írásom tárgya félúton helyezkedik el e két kategória között, ennek ellenére én mégis élveztem ezt az érdekesen kivitelezett norvég slashert, melyben a drámai feszültség mellett nem restelltek egy-egy jól irányzott poént is beletenni.

Főszereplő csaj vidékre utazik, hogy következő regényét komponálja, de csendes kreatív magányát váratlan látogatók zavarják meg. Az általa kihívott villanyszerelő elmondja, hogy szinte gyerekkora óta bele van esve, csajunk viszont ezt leszarja, ugyanis férjezett. Emberünk ezt valószínűleg zokon vette, ugyanis cimboráival (torture-pornóra izguló boltos gyerek és egy rendőr) egyik este betörnek hozzá, és hárman háromféleképpen erőszakolják meg, az aktus után pedig fizikailag is bántalmazzák, majd ha még ez sem lenne elég, homlokára a HORA (ribanc) feliratot vésik, mondanom sem kell, nem zsírkrétával. Nett főszereplőnk ekkor hatalmas változásokon (testi-lelki deformáltság) esik át, és már csak a bosszú élteti. Egyenként keresi fel az erőszaktevőket azzal a nem titkolt céllal, hogy válogatott kínzások közepette tegye el őket láb alól. A kisfiús kinézetű boltos gyerekkel revansból újra töcsköl (nem árulom el hogyan, maradjon meglepetés) de előkerül egy metszőolló, zsernyákunk pedig közelebbi ismertséget szerez egy autó vonóhorgán lévő kötéllel. Főgonoszként funkcionáló villanyszerelőnk elhalálozási módját meg direkt nem árulom el… merthogy én sem tudom, haha!

Érdekes egy film, annyi szent. Már kezdetben meggyőződhetünk róla, hogy nem egy klisés amcsi slasher-rel lesz dolgunk (lévén hogy norvég, haha) majd ahogy peregnek az események egyre jobban ráhangolódunk. Cselekmény folyamán többször is hangsúlyozni próbálják, hogy EZ CSAK EGY FILM: egyes jeleneteknél színesből hirtelen fekete-feherré vált, majd vissza, néha megakad a celluloidszalag, mintha rosszul fűzték volna be, vagy ott van a film vége felé lévő elveszett tekercses „tréfa”, ami azért eléggé nagy kicseszés a nézővel szemben. De említhetném akár a főszereplő hölgyemény idomainak öncélú stírölését mint a kontextusból való kilépést, mely szintén több alkalommal előjön, vagy a véletlenszerűen felbukkanó termékek neveinek / logóinak elhomályosítását. (A mozdulatlan biciklis lány az út közepén meg egyszerűen szürreálisan zseniális!!) Ezek kapcsán nekem kapásból az osztrák Michael Haneke Funny Games című remeke jutott eszembe. Szereplők nem játszanak rosszul, bár kiemelkedően jól sem, hozzák a dolgokat. A fényképezése viszont egyszerűen fenomenális, az a színkavalkád, amit láthatunk, mesteri! Ezen túl pedig remek, nagybani kreativitásról árulkodó kameranézeteket alkalmaz, amikre nem igen volt példa, főleg nem slasher-filmeknél. Szóval maga a megvalósítás iszonyat erős, a sztori viszont a felétől kezd némileg vontatottá válni, akad némi vér is meg néhány trükk, de horror-front nem igazán lett erős. Ellenben főszereplőnk átváltozása iszonyatosan megrendítő erejű, majd csak figyeljétek meg. Ezen két különböző érték átlagolása miatt kap csak közepest.

Értékelés: 6/10

eyescream