Elmeroggyant zombis szörnyűségekből sosem elég – mindent kötelező jelleggel el kell elárasztaniuk! Ötlet híján vegyünk egy úgymond „sikeres receptet”, legyen ez a Kígyók a fedélzeten már magában is elég thrash-szagú koncepciója. Végtelen kreativitással CGI-hüllőinket cseréljük le agyra éhes élőhalottakra, és már kész is egy újabb moovie. Ugye, milyen eredeti?

Megjegyzem, azóta már lehozták a projektet a földre, és Snakes On a Train név alatt elkészült egy újabb agypusztítóan frenetikus változat a drága Asylum-nak hála, had pofozzuk tovább a szart! Hasonló vonalon haladva – ég s föld után következetesen ugye a vízfelület jön – én biztos, hogy a süllyedésben lévő Titanic elzombiasítását tervezném, de tényleg nem akarok tippeket adni…

Adva van egy Amerikából Párizsba tartó repülőgép, rajta pedig egy rakat unalomig ismételt karakter, úgymint: nyugdíjazás előtt álló kapitány, ultrahiggadt zsaru és fogja, híres néger sportoló meg + macája, üzekedő szerelmespárok, és persze ne feledkezzünk meg a rendkívül szekszuális stewardess-ekről sem, mert az is basic! Pár tudós is velük utazik, akiknek titkolt rakománya egy kísérleti szerrel megfertőzött professzornő, vagy köznapi nevén: egy zombi prototípus. (A kísérősztori amúgy tök lényegtelen: Vietnámban találtak egy ritka szúnyogfajtát, melynek a vére felélesztheti a halottakat stb.) Viharba kerülnek, s mint ilyenkor szokás, a zombi kiszabadul ládájából, megfertőzi az őrt, aztán ők ketten a többieket pont pont pont. Ezután pedig már olyan elmeökörségeknek lehetünk tanúi, mint például a zombik puszta kézzel áttörik az utastér padlózatát, és ott nyomulnak felfelé, kis idő elteltével pedig már mindenütt feltűnnek, akárcsak a kígyók Sámuel bácsi gépén. Szigorú filmes szabályok szerint akad azért pár túlélő, akik frappáns módon védi magát az elzombult utasok dzsungelében. Mindeközben pedig erősen kísért az Uwe Boll-féle akcióban gazdag agybaj. Ha valakit tényleg érdekel, lelke rajta…

Felemás gondolatokkal vagyok a filmről. Egyrészt igézőek a zombik, mint agresszíven támadó agyatlan lények, szóval panasz nem lehet rájuk; az élőhalott-muffok meg aztán különösen szekszisre és kívánatosra sikerültek… (rendesen bizsergett is a cerkám tőlük, haha!) Szereplőink átlagosan bugyuták, elejétől a végéig szinte csak balfaszkodnak, a dialógusaikról meg jobb nem szót ejteni. A történet viszont mégis magával ragad, mégpedig agyatlan és abszurd hülyeségei miatt, akárcsak az Uwe Boll rendezte House Of Dead.  Na, ez is valami hasonló kaliberű, pörgős horror-akció-ökörség. Olyan orbitális hibákkal meg ne törődjetek, hogy a turbinába esett, és a szemünk láttára szétdarált zombi egészben visszatér a végén… Ha HoD-ra anno nyolcast adtam az „annyira szar, hogy már szinte jó” thrash-elv alapján, akkor ez a szórakoztatóipari hulladék is bőven megérdemli.

Értékelés: 8/10

eyescream