Azt hiszem a Gonosz Halottak trilógia kevese azon horrorfilm sorozatoknak, amelyet nem sikerült elrontani. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon jut még egy ilyen az eszembe… a Démonok első két része zseniális ugyan, de a harmadik (Demons 3: The Ogre) csapnivaló. A “Return Of The Living Dead”-et már a második résznél elcseszték, a “Texas Chainsaw Massacre”-t pedig meg kellett volna hagyni trilógiának (húúú de borzasztó szar az a negyedik rész, istenem…), a Hellraiser-t úgyszintén (ez utóbbi filmnek majd jön valamikor az új része; remélem az SOKKAL jobb lesz).
Szóval Sam Raimi és kis csapata kitett magáért; az Evil Dead sorozat összes epizódja baromi hangulatos. Mondhatnám, hogy izgalmas és félelmetes, de ez már csak az első két részre jellemző. Az Army Of Darkness e tekintetben kilóg a sorból, ugyanis a film műfaja közelebb áll a vígjátékhoz, mint a horrorhoz. De ez, akármilyen hihetetlen, jót tett a sorozatnak. Mert hát mennyivel lett volna jobb, ha Raimi lemásolja valamelyik előző részt? Semennyivel.

Ash (ő a főhős) barátnőjével egy kis faházikóba indul, hogy gyönyörködjenek a házat körülölelő erdő szépségében. Persze az sincs kizárva, hogy csak dugni akarnak. Sajnos ezt már nem fogjuk megtudni, ugyanis a csajt egy gonosz démon magával ragadja, aminek egyetlen ellenszere van: a láncfűrész. Egy kis szarakodás után fizikai testet ölt a gonosz, de az – a NECRONOMICON segítségével – visszakerül pár száz évvel korábbra, a “sötét középkor” idejére. Egy kis technikai probléma miatt Ash is vele tart, akit a középkori lovagok kapásból meg akarnak ölni. De ő nagy hozzáértéssel hidegre tesz egy démoni lényt, ezzel bizonyítva, hogy ő az a tökös gyerek, aki majd megvédi a népet a sötétség seregétől. Mielőtt erre sor kerülne, Ash elnyeri az egyik falubéli szépség kegyeit, elhozza a temetőből a szörnyűséges Necronomicont (melynek segítségével a varázsló vissza tudja repíteni hősünket a saját korába) és megküzd Gonosz Ash-sel, aki meglehetősen furcsa módon jött világra, de a részletekbe most ne menjünk bele. A lényeg az, hogy óriási csata kezdődik az élők és a halottak közt. Az előbbi csoportot természetesen Ash, az utóbbit pedig Gonosz Ash vezeti. Hogy ki fogja győzelemre vinni seregét? Természetesen a jó Ash, de hogy mi a film vége, az már nem ilyen egyértelmű.

Ennek elég érdekes oka van: a készítők két féle befejezést csináltak a filmnek. Az egyikben Ash hazatér, ám valahogy átjut vele együtt egy rusnya démonboszorka is. Persze hősünk – lévén rutinos démonírtó – egy shotgun-nal meggyőzi a kellemetlenkedő vénasszonyt arról, hogy jobban tette volna, ha otthon marad. Úgyhogy teljes a happy end… Nem úgy, mint a másik befejezésben. Itt Ash kap a varázslótól valamiféle varázslöttyöt a következő használati utasítással: igyon belőle hat cseppet, minek hatására elalszik és majd csak a saját korában ébred fel. Gondolom mondanom sem kell, hogy elcseszi (hat csepp helyett hetet iszik meg). A következmény nem is marad el: nem a XX. század végén, hanem valahol a távoli jövőben tér magához. Ez már ciki…

A két változat egyébként nem csak ennyiben különbözik egymástól: mindkettőben vannak olyan jelenetek, melyek a másikban nincsenek benne (nem is kevés). Nem tudom, mi értelme volt ezt így megcsinálni, de most hogy már mindkettőt láttam, nem különösebben zavar. :))
Nekem egy icipicit a “jövős” változat jobban tetszik, de a (majdnem) maximális pontszámot mindkettő megérdemli.

értékelés: 9/10

Blizz