A múltkor terveztem egy cikket az Üvöltésről, de mivel azt egyik kollégám lenyúlta előlem, így maradt az Amerikai farkasember Londonban. Nem mintha nem lenne még más farkasemberes film, de ez a két legjobb ebben a témában. Érdekes, hogy mind a kettő 1981-ben készült, egy olyan időszakban, amely iszonyat sok jó horrort adott a világnak. Az Üvöltéssel szemben – amely egy meglehetősen komor, a humor szikráját is nélkülöző film – a cikk tárgya inkább nevezhető horror vígjátéknak. De semmi esetre sem paródia, csak a szörnyű eseményeket egyszerűen vidámabb köntösbe burkolja. Bár ha lecsupaszítjuk a sztorit, meglehetosen szomorú történetet kapunk.

Jack és David két tipikus amerikai diák, akik a ködös Albionban töltik a vakációt. Filmünk kezdetén e szép ország legvidámabb tájain barangolnak éppen, valami isten háta mögötti mocsaras tájon ahol nincs más csak eső, köd meg a kurva nagy semmi. Esteledvén betérnek egy apró faluban “A Lemészárolt Bárányhoz” cégéru kis kocsmába, amely azért nem sok jót sejtet. Miután nem tudják mikor kell kussolni (-Miért van a falon az a pentagram?) a helyiek meggyőzik őket, hogy jobb ha tovább állnak. Jótanácsként hozzáteszik, hogy ne térjenek le az útról és kerüljék a mocsarat. A két hülye amcsi persze nem képes erre az egyszerű dologra, így eltévednek az erdőben. És ekkor valami kurva nagy vadállat megtámadja őket, és Jack-et széttépi, David-et pedig megharapja. Még láthatjuk a megérkező falusiakat, amint lelövik a támadót, aki utána leginkább egy meztelen embernek tűnik. David két hét múlva tér magához egy londoni kórházban, mégpedig egy űberszexi ápolónő mellett. Megtudja, hogy Jack halott, és egy szökött őrült (ki más) támadta meg őket. A hírek érthetően sokkolják, hát még amikor a halott Jack megjelenik, és elmondja neki, hogy egy farkasember támadta meg őket, és mivel David lett az utolsó élő farkasember, meg kéne ölnie magát, vagy teliholdkor átváltozik és akkor aztán lesz nemulass. Ráadásul Jack nem nyugodhat békében, amíg David él. Főhosünk persze azt hiszi megőrült, de majd rájön, hogy nem. A kórházat elhagyván, mivel nincs hova mennie, összeszűri a levet az ápolónővel, és beköltözik hozzá. Jack persze itt is megjelenik (aki a film közben zseniális módon, egyre jobban rohad szét), hogy újra figyelmeztesse, de David nem tudja elhinni, hogy farkassá fog változni. Aztán eljön a telihold, és egy csodálatos átváltozási jelenetben a fiúból szörnyeteg lesz, ami még csak az igazi móka kezdete…

Már maga az alaptörténet is szuper, és meglehetosen eredeti, legalábbis a horror keretein belül, de a megvalósítás fölteszi a koronát az egészre. Egyrészt a legjobb érában készült – a 80-as évek horrorjai egyszerűen feledhetetlenek – nincs benne semmi számítógépes effekt meg egyéb technikai fos, és pontosan ezért tökéletes a megvalósítása. A trükkök természetesen első osztályúak, nem véletlenül az Oscar. A színészek hibátlanok, ráadásul az angol és amerikai szereplők eltérő akcentusa jó kis kontrasztot ad a párbeszédeknek. Persze csak ha angolul nézzük. (Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy érdemes minden filmet megnézni eredeti nyelven, még ha az éppen japán, francia vagy német is. Néha olyan iszonytató különbségek vannak magyarul, meg olyan apróságok nem jönnek át, hogy szinte egész más filmet kapunk. Jó példa erre a Prince of Darkness, aminek a szinkronja köszönőviszonyban sincs az eredetivel.) Visszatérve a filmhez, a rendező John Landisnek ezen kívül még van egy pár klasszikus alkotása, elég csak az Alkonyzónára vagy a Blues Brothers-re gondolni. A filmzene is kiemelkedő, külön érdekesség, hogy az összes elhangzó szám címében szerepel a hold. Mint mondtam az elején, a film felületesebben szemlélve vígjátéknak látszik, de azért messze nem az. Viszont olyan szintű méregerős fekete-humor van benne, hogy az egyik legkiválóbb hibridje a két műfajnak. Azért gyerekeknek ne nagyon mutogassuk. Klasszikus!!!

értékelés: 10/10

Corps