Úgy gondolom, hogy én egy vicces ember vagyok. Van humorérzékem, sőt, saját vicceket is ki szoktam találni. Az egyik ilyen viccem:
Találkozik egy ház és egy istálló. A ház harsányan röhög, az istálló nem érti miért. Meg is kérdezi: víg kend, ház?
Ez egy nagyon jó vicc volt, tehát én vicces vagyok. Így ha pl. olyasmit írok, hogy a Shaun of the Dead (“Haláli hullák hajnala”) szerintem szar volt, senki nem vádolhat azzal, hogy egy savanyú köcsög vagyok. A Monty Python-t is szeretem, tehát a “brit humorral” sincs bajom. A Shaun of the Dead viszont az én meglátásom szerint gyenge volt, a nálunk moziban csak nemrég debültált Severance (“Csapatleépítés”) viszont az egyik legszarabb film, amit valaha láttam. Ráadásul moziban, ahol a közönség reakciójából is az jött le, hogy ezzel nem voltam egyedül. És ez nem azért van, mert a Sevarance – angol-német koprodukció létére- Magyarországon játszódik és tele van marhasággal; szerintem tudok annyira objektívan szemlélni egy filmet, hogy ettől elvonatkoztatva lássam annak a jó oldalát is. Ezúttal ez nem annyira sikerült…

Egy Palisade nevű angol fegyvergyártó cég úgy dönt, hogy hét alkalmazottját elküldi csapatépítő tréningre Magyarországra, egy erdei panzióba, hogy aztán ott tudjanak paintball-ozni meg fára mászni. A kis csoport még meg sem érkezik a szálláshelyre, amikor az első akadály feltűnik, méghozzá az úton, egy kidőlt (szándékosan odavonszolt) fa formájában. A tajparaszt magyar buszsofőr elkezd üvöltözni, lehugyagyúzza/köcsögözi az angol csapat főnökét, aztán szépen otthagyja őket, hadd dögöljenek meg ott ahol vannak. Barátaink így gyalog folytatják a túrát, melynek végén a beígért luxuspanzió helyett egy totál lepukkant kis erdei házikó fogadja őket. A joggal elégedetlenkedő bizniszmeneknek azonban hamarosan nagyobb gondjuk is lesz annál, mint hogy összedőlnek a bútorok fél kilósnál nagyobb terheléstől: az erdőben kegyetlen, szadista magyar és (ex)szovjet nindzsa-terroristák ólálkodnak, egykori háborús bűnösök, akik dobótőrrel, lángszóróval, meg bozótvágóval fogadják a megszeppent angol túristákat. Meg azért körbepotyogtatták az erdőt medvecsapdával és taposóaknával is, a vicc kedvéért…

Az, hogy a filmben a magyar lányokat (akik mellesleg kurvát játszanak, igen élethűen) Nadianak és Olgának hívják arról árulkodik, hogy a készítők nem mélyültek el túlságosan a magyar kultúra megismerésében. Az, hogy a magyar színészek mennyire nem tudnak színészkedni, lehet, hogy csak nekünk feltünő, akik értjük is, hogy miről beszélnek (a buszsofőr színészi játéka viszi a prímet, ezt a csókát valszeg még a Barátok Közt kasztingjáról is két lábbal rúgták volna ki). Jellemző egyébként, hogy az imdb fórumán arról megy a beszélgetés, hogy Magyarországon az erdőkben a valóságban nem rejtőzködnek magyar és szovjet gerillaharcosok, hogy az utakon nem mászkálnak medvék, és hogy Magyarország nem egy város, hanem egy ország (ne felejtsük el, hogy angolul a Hungary nem tartalmazza az ország szót, és ez a kevésbé művelt külföldiek számára megtévesztő lehet!).
A film egyébként összességében nem fest negatív képet Magyarországról, sőt, nem fest róla semmilyen képet sem. A fő probléma az, hogy nem igazán lehet tudni, horrorfilmet, vagy vígjátékot akartak készíteni az alkotók. Lehet, hogy éppenséggel horror-komédiát, ám míg pl. a Hullajóban a gore jelenetek és a mókázás erősítették egymás hatását, itt éppenhogy fordítva van: totálisan kiölik egymást. Így aztán kapunk egy eléggé felemás filmet, amin én speciel leginkább kínomban röhögtem, elsősorban azoknál a jeleneteknél, ahol a magyar “színészek” brillíroztak.
Csakhogy! (és most jön a fordulat) Az eddig leírtak ellenére a film valamilyen szinten szórakoztató. Számomra tipikusan az annyira szar, hogy az már jó kategória, ami így magyar szemmel/füllel egészen biztosan máshogy szórakoztató nekünk, mint külföldi barátainknak. Ócska történet, szar poénok, egész jó gore jelenetek – igazi b kategóriás szemét. Ám ha így nézzük, talán még élvezetes is lehet.

 

értékelés: 2/10

Blizz